Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

VII. Összegzés

messze volt, így a zalai szerzetesrendházak egy része szükségszerűen vállalta fel a környék jogi ügyleteinek bonyolítását. Az Árpád-kori Zala megye területén 7 rendház végzett ilyen tevékenységet: 5 bencés, 1 premontrei és 1 johannita konvent.

403 Valamennyi monostor hiteleshelyi tevékenysége csak a 13. század közepétől bontakozott ki, legalábbis ekkortól maradtak fenn első hiteleshelyi okleveleik.

404 Országunkban a szerzetesrendek eloszlása igen egyenetlen volt. Gyakran előfordult, hogy egy megyén belül ugyanaz a szerzetesközösség több monostort is épített, míg más rendeknek csak elvétve, vagy egyáltalán nem voltak ugyanott rendházai. Erre az egyenetlen eloszlásra tipikus példa az Árpád-kori Zala megye, ahol a legtöbb kolostor a bencések és a pálosok fennhatósága alá tartozott, míg a ciszterci és domonkos rendnek - jelenlegi tudomásunk szerint - egyáltalán nem volt rendháza. Ha a három nagy monasztikus rendet nézzük

405 a számarányt tekintve ugyanaz a tendencia figyelhető meg Zala megyében, - ahol 7 bencés, 2 premontrei rendház volt és egyetlen cisztercita sem - mint az országos és dunántúli viszonylatban. Egyrészt a legtöbb kolostora országos szinten is a bencéseknek volt, utána következtek a premontreiek majd a ciszterek.

406 Másrészt megfigyelhető, hogy az összes monasztikus rendháznak kb. az egyharmada dunántúli, ami, hogyha az egész országot tekintjük, semmiképpen nem felel meg a terület szerinti aránynak. Ennek fő oka az volt, hogy a Dunántúl gazdasági és kulturális szempontból fölényben volt az ország többi részéhez képest. Ez a fölény azonban csökkenő tendenciát mutat, mert amíg az ismert bencés apátságoknak még csaknem a fele feküdt a Dunántúlon, addig a később alapított cisztercita és premontrei monostoroknak már csak egyharmadát létesítették itt.

407 A pálos remeterend zalai elterjedése sem véletlen. A rend, amely kezdetben a Mecsekben és a Pilisben élő remetéket egyesítette, kolostorai helyéül később is a forgalomtól és így a városoktól távol eső erdőket és szigeteket választott.

408 Ezeknek a feltételeknek tökéletesen megfelelő Bakony déli része - ahol több pálos remetetelep is található - az Árpád-korban Zala megyéhez tartozott. Ráadásul az sem mellékes, hogy ez a vidék volt a pálos rend egyik bölcsője is. „Bernardus voiles, montes Benedictus amabat. Oppida Franciscus, celebres Ignatius urbes. " tartja a régi mondás. Azaz Szent Bernát a völgyeket, Benedek a hegyeket szerette, míg Szent Ferenc, és Szent Ignác, valamint követőik a városokat részesítették előnyben. Nem véletlen, hogy nem felelt meg a zalai terület így a domonkos rendnek, amelynek élettere a város volt, főként a fontos kereskedelmi központok. Az Árpád-kori Zala ugyanis nem tartozott az „urbanizált" vidékek közé. 80