Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

I. Bevezetés

I. Bevezetés A 10. század végén a Kárpát-medencében élő magyarok számára a keresztény királyság megalapítása volt az egyetlen lehetőség, hogy a népvándorlások valamint a Nyugat-Európában újonnan létrejött szilárd államalakulatok közti harapófogóban megmaradjanak, és a más népekbe való beolvadást elkerüljék. Az országot a lehetőségeken belül hasonlatossá kellett tenni a Nyugat keresztény királyságaihoz. Ennek egyik eszköze volt a világi és egyházi kormányzás intézményrendszerének megteremtése. Az első lépéseket már Géza fejedelem megtette, de a keresztény egyház megszervezése Magyarországon I. Istvánra várt. Ő hozta létre az első püspökségeket, érsekségeket és apátságokat. Az ő törvénykezései nyomán terjedt és kezdett megszilárdulni a kereszténység az országban. Többek között elrendelte, hogy minden tíz falu építsen templomot, valamint, hogy a vasárnapokat és az egyházi ünnepeket megtartsák. Szent István foglalta törvénybe az egyházi tized szedését, és földbirtokokat adományozott a püspökségeknek és monostoroknak. Munkájához külföldről érkezett világi papok, és szerzetesek nyújtottak hathatós segítséget, melyről Szent István Nagy Legendája így ír: „követekkel, levelekkel mindenfelé hírül adta kívánságát. Erre sok pap és egyházi személy, kit a vigasztaló Szentlélek ösztökél, úgy határoz, hogy elhagyva székhelyét, vándorútra kél; apátok és szerzetesek semmi tulajdont nem kívánva csupán arra vágytak, hogy ilyen mélyen vallásos fejedelem oltalmában szabályaik szerint éljenek... Mindenfelé megvetik a szent egyházak alapjait, emelik a kanonokok klastromait, virágzásnak indulnak a szerzetesi regulában élő közösségek." Ez az idézet - Szent Istvánnak dicsérete mellett - arra is utal, hogy a magyar népnek keresztény hitre való térítésében és az egyházszervezés munkájában világi papok és szerzetesek együtt vettek részt.

1 A világi papság mellett a legkorábbi görög és latin szertartású monostoraink lakói is végeztek missziós tevékenységet, s a szerzetesek közül kerültek ki első püspökeink és érsekeink. A többi Árpád-házi uralkodó folytatta I. István király munkáját: monostorokat alapított és földbirtokokat adományozott az egyházi szervezeteknek. Látható tehát, hogy az egyházszervezésnek fontos részét képezte a bencés, később pedig más szerzetesrendek kolostorainak alapítása. A szerzetesek működése Magyarországon... megelőzte az egyházi szervezet kialakulását. A legelső latin szertartású monasztikus rend, a bencés, Magyarországon még I. István trónra lépte előtt otthonra talált Pannonhalmán.

2 Az uralkodók példájára, a kor szokása szerint és gyakran temetkezés céljából világi és egyházi személyek is alapítottak kolostorokat. 7