Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

V. Pálos kolostorok az Árpád-kori Zala megyében - 3. A badacsonyi pálos kolostor

3. A badacsonyi pálos kolostor Nem tudunk sokkal többet a badacsonyi (v. badacsonytomaji) Szent Imre tiszteletére szentelt pálos rendházról sem. Maga a település a Badacsony hegy tövében fekszik. A teljesen elpusztult kolostornak a lokalizálása azonban nem volt könnyű feladat. Szeremley Miklós ugyan 1851-ben említi az itt épült kolostor akkor még jobbára látható romjait, feljegyzése azonban feledésbe merült.

352 Ádám Iván 1888-ban már így ír a kolostorról: „Midőn Péterffy feljegyzése alapján keresni kezdtem a monasterium s. Emeriti de Bodochun-t, nem kaptam kielégítő választ rá. Kolostorra vagy kolostorromra senki sem emlékezett."

353 Végül egy bizonyos - a 19. században - „karastom-kútnak"

354 nevezett forrás említése vezette el a kolostor helyéhez. Ádám Iván feltételezte ugyanis, hogy ez a „karastom-kút" nem más, mint a nép nyelvén átalakult kolostor kút. A Zala megyében található kolostor alapítója és alapítási éve ismeretlen. Pázmány Péter 1266-ra teszi a keletkezését.

355 Valószínű azonban, hogy sokkal korábban jött létre és egyike lehetett a veszprémi egyházmegyében keletkezett első nyolc pálos kolostornak, hiszen Pál veszprémi püspök 1263as oklevelében már, mint létező remetetelep szerepel. Badacsonyt 1313-ban említi a Vitae fratrum egy adományozást megörökítve: 1213-ban ugyanis Ladomér fiai egy szőlőt adományoztak a hegy oldalában a pálos barátoknak.

356 Utóbb semmi hír a fennállásáról. Amikor Ádám Iván a 19. század végén megkereste és felmérte a romokat két különálló épületrész talált. Az egyik, egy déli oldalon fekvő, szög alakú épület, a másik egy hosszú téglaalakú rom. Mindkét épület pontosan keletre feküdt. Az északi résznek csak egy válaszfala volt és két nagy, különböző méretű teremre oszlott. Mindkét lakosztálynak bejárata volt az udvar felől. A déli épületrész két szárnyból állt. Az egyik kelet felé vonult és félkörre végződött. Beosztása pedig a románkori templomépületekre emlékeztetett: elől ugyanis egyértelműen látszottak az egykori szentély nyomai a félköríves apszissal, utána következett egy kettős falazat közé szorított, nyújtott diadalív, amelyet a szerzetes templomokban a tetőtorony elhelyezésére használtak, és végül a hajó, amely kisebb volt, mint maga a szentély. Mind a nyugati bejáratú hajóban, mind a szentélyben mélyedések látszottak, melyekről Ádám Iván úgy vélte, hogy a hajdani sírboltok, vagy kripták helyei lehetnek. A templom nyugati oldalán nem volt épület, de az északi sarkánál összefüggött vele az északra tartó szárny, amelynek nem volt belső osztása. Ez az elrendezés szintén ismert a pálos zárdák és templomok alakításánál. A templom ugyanis rendszerint nem nyugaton volt a zárdával egyvonalban, hanem a zárdaszárny szélességével beljebb feküdt. Ilyen volt például a tálodi is. 68