Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)
II. Bencés monostorok az Árpád-kori Zala megyében - 5. A kapornaki bencés apátság
Ugyanezen évben, 1237-ben volt a veszprémi püspök és az apátság viszálykodása is. A kapornaki apátság nem tartozott a püspöki joghatóság alól mentes apátságok közé. így felette a veszprémi püspök felügyeleti jogot is gyakorolt, a monostorban bármikor vizitációt tarthatott. Ez ellen az apát nem is emelt semmi kifogást. Panaszt csupán akkor tett, amikor a püspök a monostorba tett gyakori látogatásai alkalmával kíséretével együtt az apátságot teljesen felélte, s ezen felül még egy-egy lovat és más ajándékot is követelt. Az apát a püspök túlkapásait megelégelve 1237-ben Rómába indult, hogy a pápától kérjen védelmet. A püspök erre a szerzeteseket kiközösítette, a monostor elé pedig tüskéket szoratott, hogy a hívek ne menjenek oda, az apát után pedig fegyveres szolgákat küldött, hogy fogják el és vessék börtönbe. 158 Az apátnak mégis sikerült eljutnia Rómába, ahol a IX. Gergely pápa meghallgatva panaszát a tihanyi és a zalavári monostor elöljáróját bízta meg az ügy kivizsgálásával. A felek 1238-ban kibékültek. 159 A monostor legrégibb birtokai Vas és Zala megyében feküdtek. Mivel az alapítólevél nem maradt fenn, így csak hozzávetőleg lehet megmondani, hogy mely birtokokat adományozta a Kadar nemzetség, és mely birtokok későbbi szerzemények. Az bizonyos, hogy a kapornaki apátság már alapításkor oly javadalmat kapott, mely a magánkegyuraság alá tartozó apátságok közt tekintélyes helyet biztosított számára, majd a 13. század első felében, 1230 táján még újabb adományokkal gazdagodott. 160 A monostor nagyságát és jelentőségét jelzi az is, hogy 1217-ben itt tartották a rendi káptalant. A 13. századból négy apát nevét ismerjük az oklevelekből. András apátról tudjuk, hogy 1240 táján a maga népeit Mihály ispán pártfogásába ajánlotta, és valószínűleg ő volt a püspök túlkapásai idején 1237-ben is a monostor vezetője. Márton apát rövid ideig kormányozta Kapornakot. Emlékét a konventnek az az irata őrizte meg, amelyből kiderül, hogy az apát 1251-ben, mint fölkért bíró működött a Rajkyak közt támadt birtokperben, s erről oklevelet is adott ki Mátyás dékán és Péter őrszerzetes tudomásával. 161 E századból fennmaradt források híján biztosan nem tudni, hogy az előző apát miért szorult rá egy világi úr támogatására, de a birtokvédelem szükségessége ösztönözhette Ferenc apátot arra, hogy Kanota és Kádár vas megyei jószágait elcserélte a zalai Szent Mártonnal. Ugyanis az apátok cserével próbáltak megszabadulni olyan birtokaiktól, melyek védelme nehézséggel járt, vagy az ellenük intézett támadások miatt kevesebb hasznukat vették. Valószínűleg ez vezette a fent említett András apátot is abban, hogy világi úr támogatását kérje monostora számára. 162 Ferenc utódáról, Jakab apátról azt tudjuk, hogy 1268-ban a tihanyi apát és népei közt levő konfliktus kiegyenlítésén fáradozott, és hogy 1280-ban még élt. 163 34
