Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

II. Bencés monostorok az Árpád-kori Zala megyében - 3. Az almádi bencés apátság

betűtípusokat egyesítő körirata: SIGILLUM- CAPITULL DE- TICHON.

102 Hiteleshelyi tevékenységet 1351-ig végzett, amikor Nagy Lajos király rendeletére a tihanyi konventettői is visszavonták hiteles pecsétjét.

103 A tihanyi konvent pecsétje, 13. századközepe (Takács, 1992.) 3. Az almádi bencés apátság Az eddig említett apátságoknál jóval kevesebb adat maradt fenn az almádi, a hahóti és a csatári apátságokról. Almád - ez a később elpusztult helység - Hegyesd vidékén, a mai Monostorapáti szomszédságában feküdt. Amikor az Atyusz nemzetséghez tartozó Bánd fia Atyu(s)z és testvére, Miske itt 1117-ben atyjuk lelki üdvére, annak rendelkezése szerint bencés monostort alapított,

104 már lakott hely volt, és már Almádnak nevezték.

105 Az alapításra az engedélyt Máté veszprémi püspök adta meg, a rendházat azonban már utóda Nana püspök szentelte fel Szűz Mária és Mindenszentek tiszteletére 1121-ben. Az alapítólevélből

106 arról is értesülünk, hogy két oklevelet adtak ki. Az elsőt - a szándéknyilatkozatot - 1115-ben Bánd ispán, a másodikat a felszenteléskor 1121-ben Bánd két fia, Atyusz (Ogiuz) és Miske (Miska). Úgy tűnik tehát, hogy akitől a monostoralapítás szándéka ered az nem élte meg tervének teljesülését.

107 Az alapítók a monostornak jelentős adományokat biztosítottak: 8 háznép szolgát 4 ökörfogatú ekével, 2 malmot és szőlőt ugyanannyi vincellérrel, 12 háznép szabadost, 3 háznép tímárt, 3 háznép péket, 2 háznép harangozót, 2 26