Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)
II. Bencés monostorok az Árpád-kori Zala megyében - 2. A tihanyi bencés apátság
olyan új ültetések, telepítések, tizedeit, amelyeket saját kezűleg, sok költséggel művel a kolostor, s amelyekből azelőtt senki sem kapott tizedeket. Úgyszintén biztosítja az apátságnak azt, hogy állatainak tenyészetéből, szaporulataiból senki se szedjen tizedeket, t. i. a püspök részére. A többi kiváltság már kevésbé érintette a püspöki, főpásztori jogokat, például az, hogy a monostor fölvehet tagjai közé szabad papokat, világiakat, s hogy ezek a fogadalom után apáti engedély nélkül nem távozhatnak. Ugyanebben a kiváltságlevélben Tihany monostorát Kelemen pápa Szent Péter s a maga oltalma alá fogadja, majd megerősíti birtokában először a monostor helyét, aztán fiókját az oroszkői remeteséget, továbbá négy kápolnát (Szent Mihály, Szent Domonkos, Szent Mária Magdolna, és Szent Erzsébet), amelyek nem mind a tihanyi szigeten vagy éppen a remetebarlangokban vannak, hanem az apátság falvaiban... Itt említik először a tihanyi várat, amely szintén az apátságé. Aztán felsorolja a régibb birtokokat és jövedelmeket, kihagyva 50-ből 16-ot s hozzátoldva hat újabbat. 82 Mik voltak ezek a remetebarlangok? A 13. századból kétségtelen hitelű írásos adataink vannak arra nézve, hogy a tihanyi félszigeten remetebarlangokban szerzetesek éltek, és hogy ennek a remeteségnek Oroszkő volt a neve. Csemegi József alaposabb helyszíni vizsgálódás után arra a következtetésre jutott, hogy e barlangok keletkezési ideje jóval a 13. század előtti korra nyúlik vissza, és hogy a remeteség keletkezése megelőzte az apátsági templom és monostor alapítását. Az is kiderült továbbá, hogy a barlangokban legelőször a keleti egyház szerzetesei költöztek és évtizedekig éltek együtt a később odatelepülő bencésekkel. 83 Egy késői hagyomány szerint a sziklabarlang az azt kivájó Orosz nevű nemes úr után kapta az Oroszkő nevet. Ezt a hagyományt azonban ma már kevesen fogadják el. Sokkal valószínűbb, hogy azokról a keleti szerzetesekről kapta az elnevezését, akik András királynak és Kijevből származó feleségének kíséretében jöttek Magyarországra 1046-ban, és maga András király telepítette le őket Tihanyban nem pedig egy Orosz nevű úr. Úgy tűnik tehát, hogy András király a tihanyi monostort és templomot eredetileg a feleségével jött bazilitáknak akarta adni. Hogy mégis a bencések kezébe került az a politikai viszonyok 84 változásának tulajdonítható. 85 A baziliták évtizedekig békésen éltek együtt Tihanyban a bencésekkel. Életgyökerüket a 12-13. század fordulója táján Rómából kiinduló latinizáció vághatta el. Utánpótlásukról nem történt gondoskodás. Emléküket a 13. századra már csak ősi s a bencések mellől való fokozatos kiszorulásuk utáni, utolsó lakhelyük neve, Oroszkő őrizte meg. Valamint az a néhány határjel, amelyet az 121 l-es összeírás s az ennek felhasználásával készült, későbbi tihanyi hamisítványok „petra" 86 névvel jelöltek. 87 22
