Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

II. Bencés monostorok az Árpád-kori Zala megyében - 1. A zalavári bencés apátság

kiváltságlevelek hamisítványok. Ma már biztosan tudjuk, hogy nem eredetiek, hanem jóval később - a 14. században - készítették őket, amikor a zalavári apátság birtokperbe bonyolódott a veszprémi káptalannal. Erdélyi László szerint az 1019-i keltezésű oklevél 1308-1326 között keletkezett, az 1024-i pedig 1341 és 1346 között.

37 A zalavári apátsághoz még egy hamis - 1101-es keltezésű - kiváltságlevél kötődik.

38 Szent László király, amikor horvátországi hadjáratából visszatérve meglátogatta a zalavári apátságot, a monostor apátja, István és szerzetestársai panaszt emeltek a monostor népeit ért zaklatások miatt. Ezért a király a kolostor birtokait és kiváltságait felülvizsgálta. A zalavári monostor azonban megőrizte első királyunk adományleveleit, felmutatta azokat László királynak, aki így meggyőződött arról, hogy Szent István e zalai apátságot 1019ben alapította, és bőkezűen ellátta birtokokkal és dézsmákkal. Az 1024. évi oklevélből pedig többek között arról értesült, hogy ezt az apátságot Szent István a megyei és egyéb bírák ítélete, joghatósága alól kivette. Ezek után Szent László megerősítette az apátság kiváltságát, „hogy a monostor népei az élelem, a dénárok s egyéb adók collectorainak zaklatásától mentve legyenek"^ azaz elrendelte területi mentességét.

40 A királyi adományok mellett a 13. és 14. században főleg magánadományokból gyarapodtak az apátság birtokai. Ilyen magánadományról szól egy 1261-ben kiadott oklevél, amelyben egy gazdag úr, Orosztoni Lőrinc a feleségével örökösök hiányában, lelkük üdvére a veszprémi káptalan jelenlétében az Orosztonyban, Berzencén és Szigeten lévő birtokaikat a zalavári apátságnak adományozták. Csupán azt a kikötést tették, hogy ha gyermekeik születnének, a birtokok egy részével ők, a másik részével az apátság rendelkezzen. Azon kívül, míg az adományozók élnek, addig a birtoknak haszonélvezői legyenek.

41 A Szent Istvántól és a magánadományozóktól kapott birtokok és jövedelmek biztosították, hogy a zalavári apátság a középkor első évszázadaiban a Dunántúl egyik leggazdagabb bencés apátsága volt. Valószínűleg egykor a monostor épülete is mutatta ezt a gazdagságot.

42 A zalavári apátság tekintélyét és befolyását bizonyította az is, hogy a megyéspüspök joghatósága alól mentes - exemptus - királyi apátság volt, neki közvetlenül csak az esztergomi érsek parancsolt. Ez a kiváltság azonban állandó vitát eredményezett a püspök és az apátság között. A veszprémi püspök ugyanis arra törekedett, hogy - akár jogtalanul is - minél több helyen ő gyakorolhasson főpásztori jogokat, a tizedet a maga részére szedesse, továbbá a plébánosokat a maga felügyelete alá rendelje. Ugyanakkor az apátság igyekezett megőrizni, sőt akár megvédeni is kiváltságait. Egy ilyen esetet örökít meg egy 1256-ban kelt oklevél, amelyből kiderül, hogy amikor az 15