Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

I. Bevezetés

fontos, mert a rendházak - hacsak nem voltak exemptusok

16 - a veszprémi püspök joghatósága alá tartoztak, ő gyakorolta felettük a főpásztori jogokat. Az apátok és prépostok arra törekedtek, hogy a megyés püspök joghatósága alól mentességet nyerjenek, ezzel szemben a püspökök viszont igyekeztek joghatóságuk sértetlenségét velük szemben megvédeni. Ez az érdekellentét állandó harchoz vezetett köztük.

17 Mint már szó volt róla, a királyi alapítású apátságok, prépostságok exemptusok voltak, míg a főpapok, s még inkább a gazdag családok, nemzetségek által alapított rendházak a megyés püspök joghatósága alá tartoztak. Ezt hangsúlyozta III. Ince pápa 1202-ben a Magyarország érsekeihez és püspökeihez írt levelében,

18 majd e szokásjog alapján kialakult helyzetet 1203-ban, meg is erősítette.

19 Az érsekek és püspökök joghatósága már az alapításkor érvényesült, mert ők állapították meg, hogy a területükön létesülő monostor rendelkezik-e a szükséges, főleg anyagi feltételekkel. Sőt, az 1092ben tartott szabolcsi zsinat rendeletei szerint a püspökök évente többször is kötelesek monostoraikba hivatalos látogatást tenni, hogy ellenőrizzék az apátok kormányzását és a szerzetesek valláserkölcsi életét. Az apátoknak pedig a zsinat meghagyta, hogy tisztelettel fogadják a látogatásukra érkező püspököket, és azok tudta nélkül hosszabb időre ne hagyják el monostoraikat.

20 VIII. Bonifác pápa 1295-ben névszerint is felsorolt több bencés apátságot - köztük a zalavárit is - premontrei és egyéb prépostságokat, melyeket az esztergomi érsek joghatósága alá rendelt.

21 Későbbiekben is számos pápai rendelet foglalkozik az apátságok, prépostságok exemptiojával illetve a megyés püspökök és az esztergomi érsekek joghatóságának kérdésével. Közülük több kimondottan egy-egy monostorra vonatkozik. Mint pl. IV Kelemen 1267-ben kiadott - a tihanyi apátságot érintő - bullája. 10