Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

II. Bencés monostorok az Árpád-kori Zala megyében

II. Bencés monostorok az Árpád-kori Zala megyében Az Árpád-kori Zala megyében a legkorábban megjelenő és az egyik legelterjedtebb rend a bencéseké volt. Szent Benedek rendje a keresztény uralkodók, és a pápák támogatásával gyorsan terjedt Európában. Első királyunk uralkodása alatt már aktívan működő, életerős rend volt, melynek tagjai iskolákban tanítottak, papokat, szerzeteseket neveltek, és - főként a fennhatóságuk alatt levő vidékeken - elősegítették az anyagi és a szellemi kultúra emelését. Magyarországon ugyan már Géza fejedelem idejében megtelepedtek, jelentősebb apátságaik azonban csak Szent István uralkodása alatt létesültek. Első királyunk nevéhez fűződik a pécsváradi, bakonybéli, zalavári, zobori és a somlóvásárhelyi apátságok alapítása, és a már Géza fejedelem által elkezdett pannonhalminak a befejezése. A 14. század végéig Magyarországon bizonyíthatóan már legalább nyolcvan apátság keletkezett, s a tatárjárásnak mintegy negyven esett áldozatul.

22 A Zala megyei bencés monostorok - a zalavári, a kapornaki, a tihanyi, a hahóti, a csatári, az almádi és a murakeresztúri - valamennyien az akkori veszprémi egyházmegye területén helyezkedtek el. Legnagyobb különbségeket köztük az jelentette, hogy királyi vagy magán alapításúak voltak-e, és részben, éppen ebből kifolyólag a megyés püspök joghatósága alá tartoztak-e, vagy exemptusok voltak. Az apátsági templomok all. században általában még csak egyapszisos, keletéit bazilikaként épültek, nem sok kivétel volt.

23 A későbbiek viszont már nagyobbrészt 3 hajóval és 3 apszissal készültek. Ezekben a főhajó magasabb és rendszerint kétszer olyan széles volt, mint a mellékhajó. Kereszthajót általában nem alkalmaztak. A nyugati oldalon állt a két erős torony. E két torony alatt alakult térben szabadon folytatódott a két mellékhajó, mely így hosszabb lett, mint a főhajó. A főhajónak a nyugati, a két torony között adódott részét az előcsarnok /narthex/ foglalta el. Míg alsó templomot vagy kriptát már all. századi tihanyi és pécsváradi bencések is építettek, addig a szentély még a legtöbb 12. és 13. századi bazilikánknál is hiányzott, illetve szinte teljesen a főapszisra zsugorodott össze. A zsolozsmázás színhelye, a kórus, a főhajónak a keleti, a főapszissal érintkező részén volt. Az egyes nemzetségek által épített apátsági templomok főhajójának nyugati végén, az előcsarnok felett - ahol ma az orgona áll - rendszerint megtalálható a kegyúri karzat, amelyet a kegyúr és családja számára tartottak fenn. A hajókat kezdetben kazettás, lapos famennyezet borította. Míg azonban az altemplomokat már all. században is boltozták, addig a fölső templomok 11