Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

I. Bevezetés

A kegyúri jog gyakorlásában az idők folyamán gyakran történtek változások. Ennek alapja az a fölfogás volt, hogy a monostort és annak birtokát az alapítók és azok jogutódai nemegyszer továbbra is saját tulajdonuknak tekintették, s a fölött, mint adománybirtok felett bizonyos fokig rendelkeztek.

10 Emiatt a kegyurak részéről a monostoraikkal szemben továbbra is előfordultak birtok lefoglalások, hatalmaskodások, vagyon elleni bűncselekmények, s a monostor nemegyszer vált a nemzetségen belüli ellentétek áldozatává.

11 Egy monostor kegyuraságát monostoralapításon és öröklésen kívül királyi adományként is meg lehetett szerezni. Mivel a kegyuraságok jövedelmi források is voltak, ezért mint jövedelmeket ajándékozták a királyok egyes főúri családoknak a királyi alapítású,

12 vagy csak utóbb a királyságra szállt monostorok kegyuraságait.

13 Akár a királyi, akár a nemzetségi monostorokat tekintjük, mindkettő jelentős szerepet játszott az ország kulturális és gazdasági életének fejlődésében. A bencések például iskolákat és könyvtárakat alapítottak. Sok - nemcsak bencés - rendház hiteleshelyi tevékenységével segítette a környék jogi ügyleteinek bonyolítását. A történelmi Zala megye határai nem estek egybe a mai Zala megye határaival. Az 1134-ben először említett Zala megye határa a Murától, Letenye vidékétől északkelet felé, Magyarszerdahelyig tartott, innen északnyugat felé egészen a Kerkáig, s Csesztregen át Kamocsáig, Vas megye határáig nyúlt. A megye területéhez tartozott a mai területén kívül a Balatonfelvidék jelentős része is egészen Tihanyig. A megye északi határa a Váradi, Leányfalu, Bodorfalva, Karakó vonalon át nyugat felé tartott és onnan fordult délnyugatnak, Megyer, Szentgyörgyvölgye, Bagonya irányába a Muráig. Délkeleti határa sokat ingadozott: Szentjakab, Komár, Szentpéter, Garbonc és a Balaton déli csúcsa adhatja valószínű kiterjedését.

14 Az Árpád-kori Zala megye nagy része a veszprémi egyházmegyéhez tartozott. A veszprémi püspökség a középkorban is főesperességekre volt felosztva. E főesperességek az egyházmegye területén lévő királyi vármegyékkel estek egybe. így a zalai főesperesség Zala megye területét foglalta magában, határai teljesen egybeestek a megye első határaival. Később azonban, amikor Szent Lászlónak déli hódításai következtében Zala megye határa D-Ny-i irányban, a mai Szlovénia felé kitolódott, és ezt az újonnan meghódított határvidéket is bevonták a világi és egyházi igazgatás szervezetébe, a Kerka-Mura közét és a Muraközt egyházigazgatásilag ez újonnan meghódított területekből szervezett zágrábi püspökség alá rendelték, és azon belül külön főesperességet alkotottak.

15 Az Árpád-kori Zala megye területén lévő monostorok, rendházak a veszprémi egyházmegye területén voltak. Ez a téma szempontjából azért 9