Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004)

Molnár László: Élet a török után - Náprádfa

összefoglalják a jobbágyok kötelességeit, szolgáltatásait. Bár azok egy részét ismerjük, azért érdemes megismerni az eredeti szöveget, mert új információhoz is jutunk belőle. „Ezen helységnek egy darab Tölös Erdeje vagyon Tárnak felé, arendát, vagy is hely adót fönt írt mód szerént (A harmadtelkesek 3, a féltelkesek 4 Ft 50 dénárt évente) fizetnek, ugy robotolni szoktak a Dominolis Széknek decisiója szerint egy hétig Parlagszántásra, Egy hétig Keverőre, egy hétig vetőre, egy hétig Trágyázni, ketten-ketten összefogva. Item aratás el kezdődvén, minden gazda egy embert munkára előállít, és valamíg az aratásnak vége nem lesz, az uraság dolgán minden nap lenni tartozik és nem tovább. A ' zsellérek pedig tizen hét napi munkát mindenike, esztendőt által. Item egy meczeő borját, vagy az helyett egyforéntot dénárba. Az korcsmáért fizetnek 4 [forintot]. Zab és hajdina aratással is az Uraságnak tartoznak. Az egész Helységh az Uraságé. Erdeó-fa néveó Puszta ezen Helységhez applicát tartván annak határát együtt náprádfai Jobbágyok élik és bírják Helyeikhez. "

70 Az összeírás kelt: Nagy-Kotoson, 1752. május 13-án. Amikor 1764-ben az Eszterházyak Lenti uradalmában összeírták a gerencséreket, megemlítettek egyet, aki Pákán élt, de Náprádfai volt.

71 Ortaháza 1764-es birtokösszeírásában az alábbiakat találjuk: „...az Berek felé M[éltóságos] Báró Sényei Náprádfai faluval határos, a '[z]hol határjelek nincsenek, és a Berek kérdést szenved;..." Mária Terézia úrbéri rendeletére Náprádfán is elvégezték az urbáriális összeírásokat és a vallomásvételt a kilenc pontos kérőívre. A jobbágyok túlzottnak tarthatták földesuruk rájuk kivetett követeléseit, mert panasszal fordultak az úrbéri összeíró biztosokhoz illetve a Zala vármegye területén működő biztoshoz. A kérvény a Magyar Országos Levéltárban található. Magyar nyelven íródott, dátum nélküli. A hátiraton a commissarius latinul írja le a kérvénnyel kapcsolatos döntéseit. Ennek dátuma 1768. augusztus 2-án, és Szála Egerszeg-en kelt. A panaszos levél kivonata: „... hogy a Kilenczed Helységünkben eddigh soha usuban nem volt, most már volna mi magunk könny ebsegünkre való nézve pénzül akarnánk meg váltani, de Földes Urunk Eő Nagysága Báró Zsényei Antal éppenségesen reá nem akar állni, hanem in natura erőszakosan Kárunkra is akarja megvenni, második az, hogy az keserves véresverittékünkel s Nagy kimondhatatlan fáradságunkkal irtott földeinket egy pénz nélkül magának el tulajdonétván s az után Hely földekhez applicálta. Harmadszor köservessen esik az is, hogy Noha Eő Fölségének is Kegyes akarattya az, hogy az Szegénység inkább gyarapogyon mint sem túlsó romlásra jutván, se eő Fölsége quantumának, se T.N. Vármegyének, se maga Földes Urának Szolgálattyára elegendőnek ne találtassék, de ezt fönt titulált Földes Urunk félre tévén, nem gyarapodá44