Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004)

Függelék

6. sz. Göntér Gábor újságcikkei és napló részlete „- Elismerést az érdemnek! Alig van lap, mely ilyen czimmel - dicséretökre legyen mondva azoknak, a kiket illetett - közleményt nem hozott volna, az olvasóknak - bizonyára - kedves meglepetése - s örömére. Hasonlattal élve, az elismerés e babérkoszorújában láttunk: veterán tisztviselőt, tanférfiút, nagylelkű birtokost, stb. E soroknak czélja egy oly férfiúnak érdemeit mutatni fel a t. olvasók előtt, a ki ugyan a közügyek terén széles körű tevékenységet nem fejtett ki, valamint fényes adományokkal nagy nevet nem szerezhetett: de ama szűk és szerény körben, a melyben él, erős lelke, lángbuzgalma sfáradhatlan honfiúi áldozatkészsége által oly általános becsülést és elismerést vívott ki magának, hogy méltó arra, miszerint neve községünk körén túl is elterjedjen. E derékférfiú Török József asztalos mester, kinek úgyszólván egyedül köszönhetni, hogy Náprádfa községben a régi rozzant népiskolai épület ez évben egy, a czélnak teljesen megfelelő épülettel cseréltetett fel, olyan áron, mely circa 800 frtot alig halad felül. A ki megyénk — különösen a Göcsejnek hol községünk van, anyagi és szellemi viszonyait behatóan ismeri, azt tudja, minő feladat egy nagyobb szabású épületet közös költségen állíttani s különösen ezt erőszak nélkül kivinni. íme ezt tette Török Náprádfán; azt a makacsságban megrögzött népet, mely mindenre szivesebben áldoz, csak iskolára nem, - rábeszéléseivel, buzdításaival reá vette, hogy saját erejéből új iskolát emeljen. De ez még nem minden. Daczára földhöz ragadt szegénységének, mikor már megkezdték az építést, ő feláldozva kenyérkeresetét igénylő ideje nagyobb részét, utasításai, buzditó serkentő szavaival mindig ott volt előbb a dologban: Ehhez véve azt, hogy a nép, mely már megunta a teherviselést s ezért őt vádolta, sőt átkokat is szórt fejére, annál inkább kell benne bámulni azon lelki erőt, mellyel nemes czéljainak kivitelében kitartóan küzdött. Leljen jutalmat az öntudatban, hogy hazafias dolgot tett. Érje meg az időt, hogy akik most szidalmakkal fizettek neki, azoknak kicsinyei hálával emlegessék nevét! - Endreffy " Lényegét tekintve a másik írása is az iskoláról szól, az iskolát patronáló földesúr látogatása révén: „Levelezés - Náprádfa, nov. 14. 1886. [...] F. hó 11-én hazulról távol valék. A zala-egerszegi tan.-járáskör gyűlésén voltam. És milyen óriási szerencse elől távoztam én el! - Elmondom az esetet úgy, amint - haza érve - azt nekem kedves „ oldalbordám " elbeszélte... Épen 191