Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Szentgyörgyvár története 1850–1948 - Gazdálkodás

mellé a kertgazdálkodás és a szőlészet is. A kertek területe 102 holdról 160 holdra nőtt, az újonnan telepített szőlőskerteké pedig 144 holdra.

251 A különálló gyümölcsösök legnépszerűbb növénye ekkortájt az alma és a szilva: a közel 700 db-os faállományból 400 db-ot tesz ki a két gyümölcs (a ringlóval együtt), megemlítendők még a diófások (113 db) és körtések is (94 db).

252 A főbb szántóföldi kultúrák rangsora a kiterjedés szerint a következő volt az 1940-es évek első felében: Őszi búza: 342 hold Őszi és tavaszi rozs: 251 hold Kukorica: 131 hold Zab: 108 hold Őszi és tavaszi árpa: 105 hold Bab (köztes növény): 90 hold Lucerna: 81 hold Burgonya: 55 hold Len: 44 hold Napraforgó: 37 hold Tök (köztes növény): 30 hold Takarmányrépa: 26 hold Kender: 22 hold

253 Az uradalmakon kívüli, közös legelőknél, erdőknél és egyéb, adózásmentes területeknél a korszakban végig megmaradt az úrbéres és zsellér közbirtokosság megkülönböztetése, ahogyan a saját föld léte vagy nemléte is választóvonal volt. A 30 holdas zsellérlegelőt végül felosztották rétnek, de a 80 holdas úrbéres legelőt nem nélkülözhette a sok kisbirtokos, az állattartás viszonylagos visszaszorulása ellenére sem.

254 A jobb minőségű, fásított vagy fátlan legelők sík területen, az országút és a Zala között helyezkedtek el (1935-ben 332 holdon), jórészt a két, majd három középbirtok tulajdonaként.

255 Az úrbéres (40 hold) és a zselléri erdő őrzéséért közösen fizettek az érintettek járulékot a falunak.

256 Az erdők összetételében érvényesültek a felújítás szempontjai, 1935-ben fele-fele arányban található szálerdő és sarjerdő a határban. Bevételhez is jutott a falu az erdőből, ha vadászatra bérbeadta.

257 A szakmai felügyeletet ebben az időben már a szombathelyi erdőigazgatóság látta el, és csak az ő engedélyük birtokában vágathatott, változtathatott a művelési renden a három középbirtokos és az úrbéres társulat egyaránt.

258 Az állattartás a hagyományos és az új gyakorlatot, módszereket egyaránt alkalmazta. A takarmányozással és az istállózó állattartással együtt a XIX. század végén már számottevő a nyugat-európai marhafajták aránya. Az 1895-ös statisztika szerint a pirostarka és egyéb színes fajták (356 db) a község állo95