Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Szentgyörgyvár története 1850–1948 - Gazdálkodás

mányában megelőzték a magyar-erdélyi szürkemarhát (236 db). 259 A tejgaz­dálkodás a fajtaváltás következtében terjedt el, és igásállatként is megnőtt a tehenek jelentősége. Megemlítendő a méhészet: a századfordulón még csak 29 méhcsalád szerepel, 20 évvel később viszont már több mint 200, melye­ket szalmakasban vagy kaptárakban tartanak, hasznuk a méz- és viaszter­melés. 260 Az állatállomány 1895-ben: Szarvasmarha: 607 db, ebből bika, bikaborjú: 21 db Tehén, üsző: 247 db Ökör, tinó: 339 db Ló: 87 db Sertés: 714 db Juh: 735 db Baromfi: 1952 db Szamár: 2 db Méhcsalád: 29 db 261 Az 1862-es telekkönyvezés idején a szőlőhegyen megközelítőleg 180 birtok feküdt; szőlőskertek a hozzájuk kapcsolódó rétekkel és néhány szántóföld­del. Az uradalom és a helybeliek kisebbségbe kerültek a szomszédos falube­li gazdákkal szemben, akik itt vásároltak szőlőt. 118-ukról maradtak meg az első jegyzőkönyvek, és a korábbi viszonyokhoz hasonlóan most is Sármel­lékről voltak a legtöbben, 41-en. Felsőpáhokot 18-an, Boldogasszonyfát és Zalavárt 14-14-en, Égenföldet 13-an képviselték, kevesebb alsópáhoki, kösz­vényesi, szentandrási gazda társaságában. 262 Az 1880-90-es évek filoxérajárványa előtt a birtokosok száma már megha­ladta a 200-at, jórészt az Öreghegyről, és a szőlőterület is ekkor érte el a leg­nagyobb kiterjedést, 168 holddal. 263 A fíloxéra a termő szőlők arányát 1/3­ára csökkentette, de hamar megkezdődött az amerikai fajtákkal való oltás és újratelepítés. 1915-re a fertőzött szőlőkből 7 hold maradt, ezeken még volt termés, a 31 holdnyi ép szőlő mellett pedig már 20 hold amerikai oltvány ta­lálható. Ezt az 58 holdnyi területet kezelték fíloxéra ellen, szénkéneggel, és permetezték is, lévén a peronoszpóra, a lisztharmat elő-előfordult. Az azévi bormennyiség, 400 hektoliter fehér és 300 hektoliter siller (vörös) bor köze­pesnek minősült. 264 A rézgálic igénylése és kiadása a község közvetítésével történt. A század eleji mélypont után az I. világháborút követően folytatták az állo­mány felújítását, hozzá új, síksági területeket is igénybevettek. A szőlők ta­laját trágyázással gondozták, általánossá vált a karózás, a lugasos művelést is ismerték. Az 1930-as évek végén a hegyközségnek 129 tagja volt, változat­96

Next

/
Thumbnails
Contents