Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Szentgyörgyvár története 1850–1948 - Gazdálkodás

lag későn tűnt fel: Szántó Ferenc, majd Tollár Ferenc és Pál dolgoztak a II. világháború előtt és közben.

242 A korszak végén köszörűst és kőművest említenek még újonnan. A kereskedelem, vendéglátás egy-két ember kezében összpontosult, a kocsma és a vegyes profilú szatócsbolt ellátta a falut és tartozékait. 1927-ben egy kisebb italmérést Lákoti István is működtetett, egyébként Belancsics József volt a szatócs és kocsmáros, ő bérelte a falutól a kocsmahelyiséget.

243 1932ben a frissen betelepült Deutsch János vette át az üzletet, ráadásként mészárosmesterséggel is foglalkozott.

244 Őutána Szántó Ferencnéé, majd Kiss Vendelé volt a szatócsbolt, az 1940-es évek közepéig.

245 Rajtuk kívül a plébános, a mándi és szentgyörgyvári tanítók, valamint a két uradalom családja és személyzete emelkedtek ki a földműves lakosságból. Gazdálkodás Szentgyörgyvár határát a XlX.század végi felmérések óta 2391 és 2406 katasztrális hold közötti nagyságokkal jelölik. Ezen belül a művelési ágak aránya változatosan alakult, és a falu gazdaságának súlypontjai is megmutatkoznak. A Zala-szabályozás a csaknem 500 holdas berket hasznosítható rétté és legelővé, kisebb részben szántófölddé tette, első lépésben. 1895-ben a 719 hold szántóterület mögött számottevő volt a 605 hold legelő (amely több mint 1/3-ával gyarapodott az egykori ártéren), de legtöbbet a rétgazdálkodás nyert: a 319 holdból 233 holdhoz újonnan jutottak a birtokosok. A harmadik legnagyobb művelési ág az erdő volt (378 hold), részben uradalmi, részben közbirtokossági kezelésben.

246 A 115 holdnyi kertben közel 9000 db gyümölcsfát írtak össze: élen a szilvával - amely az összesnek a felét tette ki (4362 db) -, az őszibarackkal és az almával (több mint 1000-1000 db).

247 Az állattartás, a takarmány- és rétgazdálkodás felívelő időszakát a szántógazdálkodás előretörése követte. A népesség-növekedés a telkek osztódását gyorsította, másrészt a legelők és erdők rovására történt az új parcellák kialakítása. A XX. század első felében a gabonafélék és a kapásnövények termelése lett a helyi gazdaság egyik alapja, s ezt a szántóterület fölénye 1935-ben már jelzi: 1219 holdnyira nőtt, minden más ágazat csökkenő tendenciájával szemben.

248 Az intenzív művelés részeként számontartották a trágyafelhasználást, amely ugyanebben az évben a földek 1/3-ára terjedt ki, és alkalmazták a réteken, szőlőkben és kertekben is.

249 A községben faiskolát hoztak létre, amelyből a gazdák részre adtak ki csemetéket, oltványokat, a bíró felügyeletével, s készletéből eladásra is jutott.

250 1945-ig egy átmeneti visszaesés után felzárkózott a vezető szántóművelés 94