Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Szentgyörgyvár története 1850–1948 - Népesség

1931-ben 765 főről tudósítanak az elöljáróság iratai. A belterületi változást az immár 124 lakóház jelzi.

232 Az 1935-ös 789 fő után az 1940-es évek elején a népesség 809 fő volt.

233 A II. világháború és az elvándorlás következtében 1945 áprilisában a létszám újra csak 697 fő, de decemberre elérte a mindenkori maximumot, 814 összeírt lakossal.

234 A népesség összetétele alapvetően nem változott. A homogén római katolikus közegben 1862-ben a családfők között egy izraelita szerepel, 1880-ban hárman, 1910-ben heten tartoztak ehhez a felekezethez, arányuk a falu összlétszámához viszonyítva 0,5-1 % között mozog, a gyakorlatban ez egy-két családot jelentett.

235 A kisebbséget képviselte az 1936-ban feltűnt roma család is.

236 A mezőgazdaságból való megélhetés továbbra is alapvető fontosságú volt a lakosság 90 %-a számára. Az önálló gazdák: házas zsellérek, földművesek és szőlőbirtokosok telkei alkották a határ megművelt, uradalmon kívüli részeit. 1862-ben a megmaradt telekkönyvek szerint a helybeli gazdák fele házán kívül legfeljebb belső telket, közös legelőt, néha szőlőt mondhatott a magáénak, ők zsellér-állapotukból nem tudtak kiemelkedni, és a szegényparasztságba tagozódtak be, a nincstelen mezőgazdasági munkásokkal, napszámosokkal együtt. A gazdáknak csupán 1/6-a volt egykori úrbéres jobbágy, házzal, földekkel, szőlővel és közös legelő vei-erdő vei - megtartva a jobbágyfelszabadítás előtti arányt a zsellérekkel szemben - , 2/6-a pedig „csak" szőlővel foglalkozott, kint is lakott, mellette rétet művelt.

237 /Melléklet/ Különálló világ volt az uradalmi cselédeké, akiknek súlya a század vége felé, az Oltay-és Nemestóthy Szabó-birtokok szervezetének kiépítésével nőtt meg. 1895-ben 50 cseléd és alkalmazott dolgozott itt, 1910-ben már 57, ekkor családjukkal együtt 215-en voltak. A napszámosokkal, mezőgazdasági bérmunkásokkal együtt létszámuk 301 fő, ami a falu népességének 40%-át is meghaladta.

238 A századfordulón 253 gazdaság található a határban - a más falubeliek szőlőivel együtt - , 1935-re viszont számuk elérte a 400-at, ami rengeteg apró parcellát, töredéktelket jelentett, és a törpebirtokosok (0-5 hold) túlsúlyát a kis-és középbirtokosok rovására.

239 Iparűzéssel alig foglalkoztak többen, mint az előző korszakban. A kisipar átalakulása itt új ágazatok megjelenésében érzékelhető. Az 1860-as években élt itt szabómester, s a hajdani takácsok utódaként 1904-ben említik meg Bankó Jánost. A falusi kovács munkáját az uradalmak sem nélkülözhették, a bognár és a gépész pedig kifejezetten uradalmi alkalmazottak. A kovácsmesterséget a XX. század elején Nemes István, az I. világháború idején Szimajszter Pál, a II. világháborúban Kenyeres Antal űzték, amíg be nem hívták őket katonának.

240 A cipész is meg tudott élni, s tanulókat foglalkoztatott. Rezes Lajos, Hetesi György és Tompa Dávid után a szakmát az 1930-40-es években Hetesi József és Tompa Pál vitték tovább.

241 Az önálló asztalosmesterség viszony93