Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Haász Gabriella: Szentgyörgyvár története 1676–1849-ig - Irtások

uradalom hasonló igényt, ezúttal a szentgyörgyvári-mándi erdő és berek tilalmassá vételéről, 1525 4/8 holdon, kiegészítve újabb szentlászlói és sényei területtel. A végrehajtás során az érintett helységek határában lerakták a tilalomfákat.

137 Sohasem tilalmaztak teljes erdőket; a század elején az erdőterületnek legfeljebb harmadát, utóbb a felét különíthették el erre a célra. A „szabad" erdőrészekben is szűkültek az ingyenes haszonvétel lehetőségei: pénzt kezdtek kérni a jó legelők használatáért, a megfelelő minőségű épületvagy tűzifáért, ahogyan ezt a szentlászlói, sényei jobbágyok az 1830-as években tapasztalták. Irtások A termőföldek folyamatos gyarapodása a XVIII-XIX. században nagyban köszönhető a falu határában végzett irtásoknak. Ez egyaránt érintette a K-i erdős területeket és a Zala felőli berkes-ligetes árteret. Az irtásra kijelölt földet a földesúr adományozta, szántó, rét vagy szőlő kialakítása céljából. A szerződésben meghatározott ideig nem követelt érte semmit, majd ennek leteltével kirótta az adót. Ha saját kezelésű földjeihez csatolta, ezt megváltással vagy földterületek cseréjével tehette meg. Az irtásföldeket birtokosa ugyanúgy adta-vette, örökítette, mint a szőlőt, s Szentgyörgyváron a zsellér, akinek nem volt jobbágytelke, az irtásokon és a szőlőben gazdálkodott. Az irtásföldet akár évtizedekig megkülönböztethették az úrbéres állománytól. Idővel azután az irtással nyert szántó, rét betagozódott az utóbbiba. 1719-ben Széchényi Zsigmond tiszttartója még különlegesen hosszú, 16 évnyi szabadsággal adományozott irtásföldet Major Ferencnek a betefai hegyen, szőlőtelepítésre.

138 A későbbiekben, ha „erős Gyertyános erdő"-ről is esik szó, akkor is 10-12 év szabadságot ad rá az uradalom.

139 1740-ben még a DK-i határban, a Berta-szőlők mellett is ilyen erdők húzódtak, amelyeknek kiirtása és szabad bírása után Remete Pétert tized fizetésére kötelezték.

140 A tiszttartó igazoló levelet adott ki az elvégzett irtásról, melyben meghatározta a föld után fizetendő bért a továbbiakban. A művelési ágak 1773-as felmérésében követhető az irtványok elhelyezkedése. Mándon a Fövenyesi-dűlőben alakítottak ki egy-két holdas réteket, amelyeket telkes jobbágyok és zsellérek használtak. A betefai határban mind a 10 jobbágy és 30 zsellér bírt irtásföldet vagy- rétet, rendszeresen három-négy tagban, max. kilenc illetve három hold nagyságig. Szentgyörgyvártól D-re húzódott az a terület, ahol már csak a zsellérek voltak jelen: az Itatói-dűlő, a Hosszú-holdak és a Koldus út mellékének parcelláiból is több tartozott egy-egy birtokoshoz. Összesen 212 hold irtásföldet 76