Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Haász Gabriella: Szentgyörgyvár története 1676–1849-ig - Utak és hidak

legelőit, berkeit használták, erdeiből irtottak.

28 Mánd is elnéptelenedett, de átkelőhelyként továbbra is számontartották, s noha önálló községgé már nem vált, a Széchényi család majorsága és malma révén emlegették. Vályi András 1796-99-es országleírásában mint szabad puszta szerepel, amely a szentgyörgyvári plébánia alá tartozik.

29 Saját temploma és kápolnája a berekben már rég elpusztult.

30 1836-ban pusztaként népesnek számított 37 összeírt lakosával.

31 Az uradalomhoz tartozó, szomszédos falvak is szerepelnek a leírásokban, statisztikákban. Égenföld „elegyes német falu" volt 1799-ben, népessége 104 fő (1785) és 132 fő (1828) között mozgott, s kiemelték jó megközelíthetőségét.

32 A hídvégi pusztán 1785-ben 16 házban 97 lakost, 1828-ban 14 házban 112 lakost említettek, itt a balatoni halászat az egyik fő megélhetési forrás.

33 S zentgyörgy várnál is nagyobb Balatonmagyaród, ahol a XVIII/XIX. század fordulóján közel 70 házat és 500 fő körüli népességszámot jegyeztek fel. 1810-ben az uradalom egyik gazdatisztje is a faluban lakott.

34 Az 183l-es útfelmérés szerint Hídvégen és Magyaródon vendégfogadó is állt, előbbi hely jelentőségét a balatoni átkelő, híd és vámház emelte.

35 Észak felé, Zalaszentlászló „...földje rétje- és szőlleje középszerű, egy Parochialis Temploma és beszálló vendégfogadója vagyon..."

36 Utak és hidak Maga az út, amely a felmérés elsődleges tárgya, egyike Zala megye fontosabb útvonalainak. A Helytartótanács rendelete nyomán készítette el a megye az „ország utak tabellaris leírásá'M. Az úthálózat rendben tartása és továbbfejlesztése már a XVIII. század vége óta aktuális állami feladat volt, a kereskedelmi és katonai szállítási igényeknek megfelelően. A végrehajtásról a megye intézkedett, s tekintve a sürü településhálózatot, a dombos felszínt és a folyók menti vízjárta, mocsaras részeket, a mellékutakat sem lehetett elhanyagolni. A Zala bal parti útvonala a „Végedtől kezdve, Sz. Groth Városon, B. Hídvégi, s a többi Helységeken keresztül Ormány-híd-ig menő Kereskedő Ut" része, amelyen a Dunántúl déli részéről vitték a mezőgazdasági terményeket Sopronba, vagy tovább Ausztria felé.

37 Szakaszokra bontva mérték fel az út vonalvezetését, állapotát, környezetét, majd tettek javaslatot a karbantartásra. A szentgyörgyvári határon belül a mai országút nyomvonalát követte ez a kereskedőút, útmenti árkokkal, kövezetlenül. Észak felől „...a Sz. Győrvári határ kezdetétül a Büki folyó patak fa-hídjáig 2875 ölekig (1 öl=l,8 m) nagyobb részint az út két oldalrul fel van árkolva 3-4 öli széles, földje agyag homok. Ettül a Sz. Győrvári helységen keresztül a Sármelléki 53