Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Haász Gabriella: Szentgyörgyvár története 1676–1849-ig - A Széchényiek mint a község földesurai

júsága háborús időszakra esett. Az 1740-es években fivéreivel együtt harcolt a Mária Terézia trónralépte után kitört osztrák örökösödési háborúban. 1748ban, miután megsebesült, leszerelt, és hazatérve őrá is vártak a családi birtokok. Székhelye a Sopron megyei Széplakon volt, de évente végigjárta zalai birtokait; nemcsak Szentgyörgyvárt, hanem a rá eső egervári és pölöskei részeket is. Apja munkája után ő már a földesúri jövedelem növelésére törekedett, melyekkel a további befektetéseket, beruházásokat akarta megalapozni.

12 Bátyja, Ignác, aki Egerváron élt, időnként szintén ellenőrizte a szentgyörgyvári tisztviselők munkáját, átnézte a számadásokat, ám a birtokkezelésben kevésbé volt sikeres.

13 Eladósodott, és saját részét 1762-ben átengedte testvéreinek (melyet végül Zsigmond fiai örököltek).

14 Széchényi II. Zsigmond a bátyjától átvett birtokokkal vagyonosabban, a szántói járás nemesi listáján 1769-ben a 6. helyre került.

15 Megyei viszonylatban, már korábban is, a 14. helyen található.

16 Széchényi Ferenc (1754-1820), Zsigmond ötödik gyermeke bécsi és pesti jogi tanulmányai után állami hivatalokat vállalt. /11. kép/ Kőszegi táblabíráskodás után a legmagasabb pozíciókig jutott: horvát báni helytartó, majd II. József híveként a felvilágosult nemesi mozgalom egyik vezető alakja lett.l785-86-ban négy dél-dunántúli megye királyi biztosa, majd lemondott, de politikai pályafutásán továbbra is a reformtörekvések szószólója maradt. Pozíciója már megengedte, hogy többéves külföldi utazást tegyen, így a „szomszédos" Csehországon, Szászországon kívül Belgiumot, Angliát, Skóciát is bejárta. Érdemeket szerzett művészet és tudománypártolásával: gyűjteményét az államnak adományozta, s ezzel megalapította a Magyar Nemzeti Múzeumot és a ma róla elnevezett Országos Széchényi Könyvtárat. Széchényi az 1770-es évek közepétől foglalkozott a zalai uradalmak irányításával, melyek bátyja, József halálával az ő kezébe jutottak. Nagyapjához hasonlóan darabolta szét a birtokokat: a somogyi részeket végleg leválasztotta, központjaivá Csokonyát és Marcalit téve. Szentgyörgyvár mint uradalmi központ alá az említett hét falu illetve puszta tartozott ezután.

17 Amikor fiai között 1813-ban ezt is megosztotta, Széchenyi Istváné lett maga Szentgyörgyvár, tartozékként már csak Mánddal, Szentlászlóval és Senyével.

18 О apja halála után jutott a pölöskei uradalomhoz, s ez jelentősen kiegészítette a szentgyörgyvári részeket illetve a belőlük származó jövedelmeket. Gróf Széchenyi István /12. kép/ országos, közéleti teendői közepette nem tartózkodott sokat a zalai birtokokon, ezek az alkalmak is mind az 1820-as évekre estek. Naplójában megörökítette a látogatásokat: 1821. november 26án tartott szemlét Szentgyörgyváron, unokatestvére, Festetics László társaságában. A rákövetkező napokat Keszthelyen töltötte.

19 1823. április végénmájus elején a csokonyai birtokközpontot és Somogyban élő rokonságát kereste fel. „Gazdaságom elhanyagolt és egészen elmaradott" - írja, de nem ta51