Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Haász Gabriella: Szentgyörgyvár története 1676–1849-ig - A Széchényiek mint a község földesurai

adózástól mentes gazdálkodási lehetőséget kínált nekik, a falu határának művelésbe vételével, teljesen az új közösség gondjaira bízva azt.

4 Ifj. Széchényi György (1656-1732) részt vett a törökellenes felszabadító harcokban, majd miután a családi vagyon a három zalai uradalommal bővült, Egervárra költözött. A kastély és a templom újjáépítésén kívül az ingó vagyonra és a többi birtokon folyó gazdálkodásra is figyelmet fordított. A Rákóczi-szabadságharc fő eseményei az ország más részein zajlottak. 1704 első felében Károlyi Sándor kuruc tábornok kétszer vezetett hadjáratot a Dunántúlra, s helyi kezdeményezések nyomán csatlakoztak a csapatok a felkelőkhöz. Keszthelyen és környékén az egykori végváriakat Bakács Lukács kapitány hívta fegyverbe.

5 1705-ben, Károlyi újabb offenzívája után Heister osztrák tábornok serege vitt véghez pusztítást Szentgyörgyváron és környékén. Az uradalom javaiban több ezer fős, a császárhoz hű szerb katonaság tett kárt.

6 Még ugyanebben az évben Bottyán János tábornok vette át a dunántúli hadak vezetését, s ezidőtől a kuruc fennhatóság érvényesült e területen. A termelőmunka, az újratelepítés látta ennek kárát. Ráadásul a közeli Keszthely vára az egyik fontos élelmiszer és hadianyag-lerakatnak adott helyet. Botytyán János 1707-ben főhadiszállását is itt rendezte be. Az 1709-1710-es időszakban a császáriak már tartósan visszaszorították a Dunántúlon a kurucokat, néhány betörés azonban nyugtalanságot keltett. A Kis-Balaton vidéke sem volt biztonságban, a magyaródi révészek ekkoriban költöztek át a Zala túlpartjáról a zalavári határba.

7 Szentgyörgyvár lakossága a még álló várfalak közé menekült be. A pusztítások betetőzéseként elért ide a pestisjárvány is; amely 1711-ben Szentgyörgyváron 21 áldozatot követelt.

8 Újra kellett kezdeni a birtokrendezést és -fejlesztést. Ifj. Széchényi György aki megszerezte 1697-ben a grófi címet - örökébe fia, Zsigmond (1681-1737) lépett. Ő a bécsi és itáliai tanulmányai végeztével már a Sopron, Vas, Zala, Somogy megyékre kiterjedő birtokok irányítását, a gazdálkodást tekintette fő feladatának. Rendszeresen Egerváron lakott, és sikerült a háborús időszak után folytatni az építőmunkát, háttérben a megtelepült, növekvő számú jobbágysággal.

9 Zala megye legtekintélyesebb birtokosai közé emelkedett; az 1738-as nemesi összeírás a 12. helyen rangsorolja, s ezt címe is jelzi: „Illustrissimus Dominus Comes Sigismundus Szécsényi" azaz „méltóságos gróf Széchényi Zsigmond".

10 Zsigmond négy fia, Ignác, Antal, László és ifjabb Zsigmond 1741-ben felosztották egymás között a vagyont. Nemcsak az ingatlanokat, az egyes uradalmakat, hanem az összes befolyó jövedelmet: termést, meglevő jószágállományt, szőlőket is negyedelték. A szentgyörgyvári uradalom Somogy megyei falvai Antalhoz és Lászlóhoz kerültek, maga Szentgyörgyvár pedig Zsigmondhoz; Senyével, Szentlászlóval, Betefa területével, Mánddal, Égenfölddel, Kolonnái és Hídvéggel együtt.

11 Széchényi II. Zsigmond (1720-1769) if50