Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Haász Gabriella: Szentgyörgyvár története 1676–1849-ig - A Széchényiek mint a község földesurai

HAÁSZ GABRIELLA: Szentgyörgyvár története 1676-1849-ig A Széchényiek mint a község földesurai A Nádasdy család eladósodása folytán kényszerült rá, hogy zalai birtokai egy részét zálogban átengedje Széchényi György kalocsai érseknek. így jutottak a Szentgyörgyvár-központú uradalom tartozékai is 1651-ben felerészben a Széchényiek, felerészben pedig a Gersei Pethők kezére. Gróf Nádasdy Ferencet, miután 1670-ben részt vett a Habsburg-ellenes Wesselényi-összeesküvésben, halálra ítélték és kivégezték, birtokai pedig a kincstárra szálltak. A Széchényi család 1677-ben, 33 300 Ft-ért a kincstártól vásárolta meg az egervári, a pölöskei és a szentgyörgyvári uradalmakat. Az uralkodó, I. Lipót hivatalosan az érsek és testvére, Széchényi Lőrinc, valamint utóbbi gyermekei részére tette az adományt.

1 A szentgyörgyvári uradalomhoz ebben az időben nemcsak a közvetlen környékbeli falvak (Betefa, Zalaszentlászló, Senye, Magyarod) és puszták (Égenföld, Hídvég, Mánd, Kolon) tartoztak, hanem Somogy megyei települések is. Ezek többsége 1677-ben lakott volt: Segesd, Tótszentgyörgy, Kálmáncsa, Homokszentgyörgy, Marcali, Lábod, Csokonya, Györgyös, Kútfő, Tarnócza, Barcs, Darány, Zákány, Gyékényes, Bolyhó, Heresnye, Komlósd, Péterhida, Kőröshegy, Látrány, Jut, Somogyvár, Maros, Gyugy és Gadány. Nem találtak népességet a következő településeken: Taski, Szentivány, Bize, Tótbarbacz, Szemes, Vámház, Aranyos, Szentes, Telekes, Váralja és Baráti.

2 Szentgyörgyvárbirtokközponti helyzete a tulajdonosváltás idején is fennmaradt, s az erődítés a lakosságnak védelmet nyújtott. A letelepülő katonák a török veszély elmúltával gazdálkodóvá váltak, szabados jogállásúként, de egyelőre elkerülték a kötött jobbágyi állapotot. Széchényi érsek és birtoklásban kijelölt utóda: unokaöccse, ifj. Széchényi György 1679-ben szerződést kötöttek a befolyó jövedelmek elosztásáról. Ebben külön kiemelték a kocsmáitatás hasznát, ami arra utal, hogy a folyamatos gondozást igénylő szőlőműveléssel már zavartalanul foglalkozhattak ezidőtájt. Még a nagyobb károkat szenvedett, lakosságában jobban megfogyatkozott somogyi birtokokról is származott annyi pénzbeli és természetbeli jövedelem, amennyiről érdemes volt rendelkezni.

3 Miután Kanizsát sikerült 1690-ben végleg visszafoglalni a törököktől, a betelepítésnek sem volt akadálya. Az új telepesek kedvező feltételekkel a földesúrtól kapták megszállólevelüket. Ifj. Széchényi György 1690ben a Magyaródra újonnan érkezettekkel kötött megállapodást: öt évi szabad, 49