Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)
Szatlóczki Gábor: Szentgyörgyvár a középkorban
Szentivánon Mihályházi Székely Mihály alvárnagy és alispán birtokol, és kétségtelenül az ő portáját jegyzik fel a dikátorok 1531-ben is. 29 A mindenkori várnagy - legtöbbször várnagyok -jogköre a vártartomány életének minden területére kiterjedt. Fegyveres katonaságával rendszeresen jelen volt ura bandériumában, ha az részvett a király valamelyik hadjáratában. Engedélye és segítsége nélkül azonban sem az egyháznak járó tizedet, sem az állami adókat nem lehetett összeszedni. Katonái szedték be a kilencedet, a hegyvámot, őrizték a vámhelyeket és szedték az átkelési díjat. Rendszeresen ellenőrizte a falvak - Szentgyörgy, Bőtefa, Mánd stb. - választott bíráit, velük szedette be a jobbágyoktól a földesúrnak járó adót. Mivel az udvarbíró szerepkörét is a várnagy töltötte be, ő ítélkezett a jobbágyok vitás ügyeiben, ha kellett akár várbörtönbe is záratta a bűnöst. A várnagyok a már említett katonaság felett is rendelkeztek. A katonának a XV. század közepén általában még egytelkes szegény kisnemesek szegődtek. A várnagy bizalmi embere, első familiárisa gyakran saját rokonságából került ki. Csapi András testvérét Mátét vette maga mellé. Az egyik legjellegzetesebb familiáris család Szentgyörgyvár esetében a Kustányi volt. A család szintén a Pécz nemzetségből származott és közeli rokonságban állt a Marczaliakkal, amelynek mindkét fél tudatában is volt. Birtokaik - Kustány, Kisszőllős, Karmacs, Devecser, Sármellék - félkörben övezték a vártartományt, és részbirtokuk volt Mándon is. Számtalan Kustányival találkozunk az egyszerű familiárisok között, a várnagyságig azonban csak egyikük, Kustányi Lukács vitte, aki alispánként bizonyosan Szentgyörgyvár egyik várnagya is volt. Mivel a Marczaliak birtokközpontja Somogy megyében volt, nemcsak a várnagyok jó része volt somogyi nemes, hanem familiárisok is bőven kerültek ide. A század második felétől jelent meg a vár katonáinak másik rétege, a nem nemes szervitoroké, jobbágyoké. Közéjük azok kerültek, akik földesuruknak jobbágyi terhek helyett katonáskodással szolgáltak. Szerepük a XV. században tiszttartóként, azaz gazdasági intézőként volt fontos. Közülük kerültek ki a vártartomány három városában és nagyobb falvaiban ténykedő jobbágyi jogállású officiálisok. Szerepük a törökkor küszöbére jelentősen megváltozott. A várban katonáskodó nemes familiárisok számának csökkenésével, fokozatosan egyre több nem nemes szervitorral találkozunk. Az 1530-as évekre már belőlük került ki a vár őrsége - átlagban 5-8 fő - a várnagy vezetése alatt. Meg kell még említenünk a fegyveresek számát csak esetenként növelő egyszerű jobbágyok esetét. Hatalmaskodások esetén a tej hatalmú várnagy parancsára alkalmanként fegyvert fogott és részvett a fosztogatásban a falvak népe is. Ilyenkor az egyszerű földművest a várnagy által felajánlott zsákmányrész csábította a bűntettre. Szentgyörgyvár várnagyai: 1445-55 Csapi András, 1445-46 Laki Kaczor Dávid, 1451-59 Kustányi Lukács, 1458 Korotnai János, 1461 Keményfalvi Török Ambrus, Gébárti Kis Lőrinc, 1474-76 Unyomi Miklós, 1476-78 Lotom31
