Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)
Szatlóczki Gábor: Szentgyörgyvár a középkorban
berki Swampek György, 1479-83 Mányai Bese Lukács, 1480 Kendi Barnabás, 1481-92 Balázsfalvi másként Sólyagi Nagy János, 1492-98 Ivánczi László, 1492-1511 Gétyei János, 1493-1509 Uzsai Gáspár, 1510-26 Hosszútóti György, 1531 Mihályházi Székely Mihály, 1545 előtt Palatics János, 1548-1558 Kákonyai Kecskés Pál, 1558-1560 Kovács Péter. Alvárna-gyok: 1514-18 Mihályházi Székely Mihály, 1522 Marjai Benedek, 1548 Vince. Vártartomány: Szentgyörgyvár azon erődítések közé tartozott melyeket utólag, egy már meglévő birtoktest védelmére építettek. Ezzel a sajátosságával alapvetően különbözött a többi Zala megyei vártól. A tartomány magját a Pécz nemzetség ősi birtokai képezték, mint Szentgyörgy vagy Hosszúfalu. A XV század elejére már nagyjából együtt volt a Marczaliak kezén Mánd, Kolon, Magyarád, Szentiván, Hídvég és Égenfölde. 1429-ben sikerült megszerezniük a Pethőktől a magvaszakadt Szentlászlói család birtokait, Szentlászlót, Szentmihályt, Orbánosfalvát, Senyét és Nyavaládot. 30 Az 1440-4 l-ben kiépülő vár már ezt a jócskán megnagyobbodott tartományt volt hivatva védelmezni. Utolsó nagy területi gyarapodást, igaz csak átmenetileg, a Kanizsaiak birtoklása idején érte el Szentgyörgyvár, amikor hozzácsatolták a környéken lévő Kanizsai birtokokat. így találjuk 1461-ben a vártartományban, Kehidát, Kürtöst, Gelsét, Miháldot, Pórszombatot és Istvándot. A tartomány települései közül három, Szentlászló, Kolon és Magyarád mezővárossá fejlődött a XV században. A középkori várbirtok szabályos autonóm uralmi övezet, önálló tartomány volt. Szentgyörgyvár, Szigligethez és Hegyesdhez hasonlóan alapvetően különbözött a többi Zala megyei uradalmi központtól. Szentgyörgyvár birtokosa ugyanis nem itt, hanem Somogy megyében rendezett be magának székhelyet. A vár mégsem játszott másodlagos szerepet, hiszen mind a Marczaliaknak, mind a Báthoryaknak Zala megyében Szentgyörgyvár volt az egyetlen erődítményük és így itteni birtokigazgatásuk kizárólagos központjaként funkcionált. A vár és várnagyának legfontosabb feladata a birtokok védelme és jövedelmeinek biztosítása, annak kezelése, illetve a földesúr számára való összegyűjtése volt. A szentgyörgy vári tartomány legnagyobb jövedelmét, a települések által fizetet járadékok képezték. Ebben legfontosabb szerepet a tartomány mezővárosai játszottak, kiváltságukat általában egy olyan tényezőnek köszönhették, amely miatt a település fejlődése biztosított volt. Ilyenek voltak például a vásártartás, vagy az egy összegben való adózás joga. A vásár komoly jövedelmet jelentett a földesúrnak, az egyösszegű adózás pedig lehetővé tette neki a garantált pénzbeli bevételt, amit semmilyen természeti katasztrófa nem befolyásolt. Jelentős készpénz jövedelmet biztosítottak az átkelőhelyeken szedett vámok. Ebből a szempontból jó helyzetben volt a vár, ugyanis hozzátartozott a legfontosabb zalai átkelőhelyek közül kettő is, a mándi és hídvégi híd. Mindkettő jelentős forgalmat bonyolított, ami az átke32
