Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)
Szatlóczki Gábor: Szentgyörgyvár a középkorban
ország ellen. A nyugati határszél összes bárója, a Kanizsaiak, Bánfiak és Ellerbachok azonnal Miksa oldalára álltak. Székely Jakab zalai ispán is csatlakozott. Ulászló oldalán, csak Báthory és a Gersei Pethő család tartott ki. Sorban estek el a német hadsereg útjába eső várak, Márványkő, Kernend és Szentgrót, míg Sümeget, Veszprémet Vitéz János püspök adta át. A Sümeg és Tátika között felvonuló haderő előtt végül a Pethők is meghódolni kényszerültek. Október végén, november elején egy hétig Renneknél (ma Csabrendek) táborozó seregnek ellátatlanság miatt Miksa szabad rablást engedélyezet. 24 A több ezer zsákmányra éhes német zsoldos első célpontjai között lehetett az ellenpárti Szentgyörgyvár és tartománya. Bár Miksa hadjárata kudarcba fulladt, dunántúli uralmát csak a következő év nyarán sikerült felszámolni a Báthory István, illetve a Pethők vezette Ulászló párti seregeknek. A Jagelló uralkodók alatt Szentgyörgyvár központi szerepet töltött be, mind Zala megye politikai életében, mind a közigazgatása területén. A Báthoryak 1526-ig szinte állandóan viselték a megye ispáni tisztét, így szentgyörgyvári familiárisaik, várnagyaik pedig az alispáni méltóságot. Várnagyok, familiárisok, alispánok: az egykori rablóvezér Csapi András is normális életútra lépett, alispánsága alatt jelentős vagyongyarapodást ért el, melynek anyagi bázisául a korábbi fosztogatások kincsei szolgáltak. Szentgyörgyvár és tartománya élén a várnagy, vagy várnagyok álltak. E tisztre a birtokos Marczaliak, Báthoryak csak feltétlenül megbízható híve kerülhetett. Szerepe nemcsak a vártartomány irányításában volt fontos, hanem a Marcaliak, Kanizsaiak, Báthoryak főispánsága idején, alispánként urukat is helyettesíteniük kellett a megyei közigazgatás és bíráskodás vezetésében. így lett zalai alispán Csapi Andrásból (1453-1455), Hosszútóti Ambrusból (14541456) és Kustányi Lukácsból (1451-1459). 25 Ily módon az alispáni és várnagyi tisztség együtt járt. Ennek megfelelően a legtöbb szentgyörgyvári várnagy a köznemesek szintjén jelentősen meggazdagodhatott, sőt ha különösen kedves volt urának, az akár igen magas pozícióba is segíthette. így lett Gétyei János várnagyból Báthory István nádor, alnádora, vagy Palatics Jánosból Zala megye főispánja (!). 26 Az a nemes familiáris, aki uránál a várnagysági pozícióig jutott, komoly bizalomban és ennek megfelelően a hűségét erősítő magas fizetségben részesült. 1458-ban Marczali Bánfi István várnagyának, Korothnai Jánosnak évente 80 arany forintot, 150 köböl gabonát, 18 szalonnát, 8 vágni való marhát, és 800 köböl gabonát fizetett. 27 Swampek György, aki saját kezében tudhatta a Vajdafiak egykori részét, birtokosként maga állt a vár élére, és elvállalta Marczali Bánfi László részének várnagyságát is, amiért ő Swampeknek engedte át a vártartomány összes falvának jövedelmét, évi 200 arany forintot, csak a hegyvámokra és a malomjövedelmekre tartott igényt. 28 Gyakran előfordult, hogy nem tudták kifizetni a várnagyot, ilyenkor a vártartományban kapott birtokot, mintegy fizetség fejében. 1518-ban 30
