Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Szatlóczki Gábor: Szentgyörgyvár a középkorban

SZATLÓCZKI GÁBOR: Szentgyörgyvár a középkorban Szentgyörgyvár, vagy ahogy a XV. századi forrásainkban gyakran előfordul, Békavár első említésével 1444-ben találkozunk.

1 Építtetője a Pécz nemzetségből származó Marczali család két ága a Vajdafiak és Bánfiak. A család már a század elején, amikor éppen, hogy felemelkedett az ország bárói közé, próbát tett, hogy Zala megyei birtokaik védelmében várat szerezzen. Első kísérletük Tátika vár birtoklására csak rövid átmeneti sikereket hozott.

2 Másik lehetőségnek a saját vár építése látszott, ezt azonban csak királyi engedély birtokában lehetett megtenni, amely megszerzése egyáltalán nem volt egyszerű. Mivel mindkét lehetőség zárva maradt a család tagjai előtt, azonnal megragadták az alkalmat, mikor Albert király hirtelen halála után, polgárháború tört ki a két királyjelölt mögé felsorakozó főurak között. A Marczaliak özvegy Erzsébet királyné táborához csatlakoztak és az 1440 nyarán kibontakozó háborúban is az ő oldalán harcoltak mindvégig. A küzdelemben mindkét fél kíméletlenül pusztította ellenfele birtokait, ez év őszére Zala megye már hadak járta harcmezővé vált. Erzsébet hívei Ciliéi Ulrik vezetésével sorban foglalták el az Ulászló pártiak várait, elesett Kernend, Szigliget, Tihany, Páka és Lenti.

3 Nem csak foglaltak azonban, hanem számos várat is emeltek engedély nélkül a háborúzó felek. Ilyen volt a Rozgonyiak által épített Csép vára és ennek köszönhette létét Szentgyörgyvára is.

4 Építésének pontos ideje nehezen meghatározható, legvalószínűbb, hogy 1440 nyarán, őszén kezdtek hozzá és évekig eltartott a vár kiépítése. Ezt a feltevést támasztja alá az a törekvés, mely a Marczaliak részéről Szentgrót várának elfoglalására irányult 1441 tavaszán.

5 A két ág közös birtoklása idején, - a Vajdafiak részéről Imre és János, míg a Bánfiak részéről György és István - mindkét ág egy-egy várnagyot állított a vár élére. A Vajdafiak várnagya Csapi András, a Bánfiaké pedig Laki Kaczor Dávid és Csapi Máté volt.

6 A család anyagi helyzete és tagjainak magszakadása folytán azonban az egységes szentgyörgyvári tartomány, még az ötvenes évek közepén bomlásnak indult. Több falvat a várnagyok, így Csapi András vett zálogba, míg Imre halála után a Vajdafiakat egyedül képviselő János, ága rész birtokát, Nádasdi Darabos Lászlónak és Hosszútóti Ambrusnak zálogosította el, akik 1458-ban Sitkei Antalnak adták tovább.

7 1459-ben meghalt Marczali János és vele fiágon kihalt a Vajdafiak ága. Rövidesen már a Kanizsai család kezében találjuk a Vajdafiak részét a várban és uradalmában. Kanizsai Miklós és László ugyan többször zálogba adta, mint 1461-ben saját várnagyainak, Keménfalvi Török Ambrusnak és Gébárti Lőrincnek, 27