Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Petánovics Katalin: Szentgyörgyvár néprajza - Az emberi élet szokásai

keresztszülőket, és a közeli rokonokat. A század elején még csak elvétve adtak jegygyűrűt a menyasszonynak, akkor is ezüstből. A harmincas évek közepétől már arra törekedtek, hogy arany karikagyűrűt ajándékozhassanak a jegyesüknek. Ekkor még a férfiak nem viseltek gyűrűt, az esküvői szertartásra kölcsön kértek valakitől. Az eljegyzés után az esküvő bármikor, akár hónapokkal később is lehetett, hiszen arra az érintett családoknak anyagilag fel kellett készülniük. Lakodalmat húsvét után, ősszel és farsangban szoktak tartani. A közvendégeket a vőlegény és a menyasszony apja hívta meg, kiki a saját részéről, az esküvő előtti csütörtökön. A tisztségviselőket már korábban felkeresték a fiatalok, de őket is mégegyszer meghívta a házigazda. Kétféleképpen szokták megoldani a lakodalmakat. Vagy összeadták a költségeket és együtt rendezték meg, vagy külön a vőlegényes -, és külön a menyasszonyos háznál is volt lakodalom. A készülődés mértéke attól függött, hogy hány vendéget hívtak. Ilyen alkalomkor még a szegények is erejükön felül kitettek magukért, de voltak, akik csak szerényen ünnepeltek, mert sok gyerek volt, és mindegyiknek nem lehetett lakodalmat csapni. Napokkal korábban elkezdték az „elállós" sütemények készítését. Csütörtöktől folyamatosan hozták a meghívottak a tojást, cukrot, vajat, túrót, tejfölt, lisztet, és tyúkot is. Nagy fűzkosarakba rakták a vertperecetjég- vagy cukorperecet. Az előbbit kifőzték, tejszínbe mártották és a kemence föggyén, az utóbbit tepsiben sütötték. Szombaton két kemencére való diós, mákos, csokoládés kugli sült. Szép tornyos diótortát, meg másfajta tortát is csináltak, mert az ötvenes évek előtt a vendégek nem tortát, hanem egy-egy tányér süteményt hoztak. Szombaton vágták le a disznót, borjút, a tyúkokat, csirkéket. A tennivalókat a meghívott főszakácsnő osztotta be és felügyelte, a segítői mindenben a keze alá dolgoztak. A főszakácsnő vagy gyakorlott, jól főző rokon, vagy ismerős volt, a segítők szintén a rokonságból kerültek ki. Nem szoktak fizetni ezért, hanem alkalomadtán visszasegéték. A lakodalom végén húst, süteményt csomagoltak nekik, köszönetül a fáradozásukért. Szombaton reggel a jegyespár a templomban gyónt, áldozott, utána a násznéppel kocsira ültek, és Alsópáhokra hajtottak, mert ott volt a körjegyzőség.

81 A polgári esküvő után a násznép asztalhoz telepedett, ebédeltek, beszélgettek, iszogattak, vacsora után még énekeltek is, csak azután indultak haza. Vasárnap reggel gyülekezett a násznép. A vőfények - akiket a vőlegény rokonai és barátai közül választott - elmentek a násznagyokért, a nyuszolóaszszonyokért, és a koszorúslányokért, akik a szomszédos falvakból már megérkezett vendégekkel együtt megreggeliztek. Tejeskávé, kalács, kuglóf, húsok, fasírozott közül választhattak. Közben a menyasszony felöltözött. A fehér 172