Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Petánovics Katalin: Szentgyörgyvár néprajza - Az emberi élet szokásai

templomba, ott letérdeltek a főoltár elé. Az anya kezében tartotta a gyermekét és egy égő gyertyát. A pap megáldotta, együtt imádkoztak, és ezentúl véget ért az asszony „tisztátalansága", mondhatjuk így is, hogy időleges kirekesztettsége, ismét a közösség teljes jogú tagja lett. A keresztanya egyszer vett a keresztgyerekének nagyobb ajándékot, ezt korozsmának hívják. A korozsmaadás nem kötődött semmilyen alkalomhoz, se időponthoz. Leggyakrabban 3-6 éves korban történt.

79 A kisfiúknak nadrágot, inget ajándékoztak, a kislányoknak ruhát, a negyvenes-ötvenes évektől pedig a lányok aranyfülbevalót kaptak. Addigra a szokások is változtak, fele annyi gyermek született, mint korábban, s ezért egy-egy családra sokkal kevesebb keresztgyerek jutott. Az ötvenes években a szülők még 3-4 gyermeket vállaltak, tíz év múlva már csak egyet-kettőt, s ez azóta sem változott. A komaság egyfajta érzelmi és gazdasági kapcsolatot jelentett az életnek szinte minden területén: munkában, lakodalom, temetés alkalmával számíthattak a másik együttműködésére. Egymást a felnőttek komának, komaaszszonynak hívták, a gyermekek a keresztanyám, keresztapám megszólítással éltek. A rokonsági kapcsolatot azonban ennél jobban kitágították és egyben meg is szilárdították azáltal, hogy a felnőttek a koma, komaasszony-, a gyermekek az öregkeresztapám, öregkeresztanyám megszólítással tisztelték meg mindkét családban az öregszülőket is, más zalai falvakhoz hasonlóan. Hogy bonyolultabb legyen a dolog, gyakran a keresztszülők testvéreit is keresztanyámozták. Mivel egy egy családban több gyermek volt, szinte az egész falu egymásnak keresztgyereke, komája volt, s így is szólították egymást. A házasságkötés A második világháború előtt csak az a fiatalember nősülhetett, aki már letöltötte a katonaidejét, tehát 23-24 éves korban. A lányok 17-18 évesen kerültek eladósorba. Akárcsak a legtöbb zalai faluban, Szentgyörgyvárott is a legények többnyire falubeli lányokat vettek feleségül, vagy a szomszédos falvak valamelyikéből választottak párt maguknak. Ezért nem is volt szükség arra, hogy elszerezzék őket egymásnak, mert mindenki ismerte a másikat, sőt a legények a szomszéd falubeli lányokkal is szót váltottak a bálok alkalmával, ahova ellátogattak. Noha a fiúk és a lányok úgyszólván egymás szemeláttára nőttek fel, az ismerkedés, a barátkozás mégis a bálban, színdarabok tanulása alkalmával kezdődött el közöttük. Ha tetszettek egymásnak, akkor gyakrabban fölkérte a legény a lányt táncolni, majd vasárnap elment a házukhoz, s a kapuban állva beszélgethettek este 8 óráig, tovább nem illett, mert megszólták. Egészen a negyvenes évekig az volt a szokás, hogy a barátnők összebeszéltek, és összefogózva sétáltak el a bálba délután. Ugyanígy a legények is cso170