Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Petánovics Katalin: Szentgyörgyvár néprajza - Az emberi élet szokásai

kodtak. A mosást inkább a hét elejére tették, mert pénteken és szombaton Jézus és Szűz Mária napján ilyen munkát nem végeztek. Az emberi élet szokásai A keresztelés A század elején még gyakori volt a gyermekáldás, s bár a gyermekhalandóság az ország többi megyéjéhez hasonlóan Zalában - s így Szentgyörgyvárott is - nagy volt, öt-nyolc gyermek ülte körül az asztalt. Itt nem volt divat az egyke, hiszen az emberek többségének alig volt földje, nem volt mit félteniük az elaprózódástól. A gyermek értéke akkor nőtt meg, amikor már hasznát lehetett venni, részesaratóként, napszámosként hazaadta a keresetét, és a család egy kicsit gyarapodhatott. A magtalan asszonyt lenézték, s ezt olyanformán juttatták a tudomására, hogy bizonyos megjegyzéseket tettek a jelenlétében. Pl. nincs semmire gondja, se kutyája, se macskája. Vagy ha egy ilyen asszony rendre utasította más gyerekét, rögtön megszólták, hogy nem türelmes, nem bírja a gyereket, ha egy kicsit eleven. Az asszonyok sokat szenvedtek a gyakori terhesség miatt, mert nem kímélték őket, a munkájukat ugyanúgy el kellett végezniük a mezőn és családban is, mint máskor. Nem szokták elmondani, hogy áldott állapotban vannak / bár a sokadik gyermek után inkább érezték tehernek mint áldásnak az újabb jövevényt / az úgyis meglátszott, ha eljött az ideje.Az állapotos asszony bárhová ment, megkínálták, nehogy „a gyereke fejére nőjjön,, az ott látott étel. Az itteni asszonyok a szobában, ágyban szültek, de igyekeztek visszafogni a jajgatást, nehogy felébresszék az ugyanott alvó többi gyereket. Azért tudnak olyan esetet is, hogy a cselédasszony kiment az istállóba, egyedül megszülte a gyerekét, mert nem akarta az alvó család nyugalmát megzavarni. Kötényébe behozta, ellátta, s azután lefeküdt.

78 A faluban volt bába, ő vette fő a gyereket, azaz ő segítette a világra, megfürösztötte, rendbe tette az anyát. Bábamamának hívták, és a leszármazottait ma is a Bába ragadványnévvel különböztetik meg a hasonló nevüektől. Az újszülött vánkosára rózsafüzért tettek, amíg meg nem keresztelték, nehogy a gonosz szellem kicserélje. Ezen kívül mással nem óvták se a csecsemőt, se az anyát. Úgyis egy szobában aludtak mindnyájan, nem maradt egyedül, a többiek megnyugtató közelsége védelmezte őket. Ha életképtelenül jött a világra a gyermek, akkor a bábafődi keresztséggel megkeresztöte, mert akkor ezt a kisgyermeket már rendes temetésben lehetett 168