Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Petánovics Katalin: Szentgyörgyvár néprajza - Viselet

években a nagykendőkből kabátokat varrtak. A század első felében a nők magasszárú fűzős cipőben, fűzős félcipőben, cúgos cipőben, télen csizmában jártak A század elején még maguk kötötték a gombosharizsnyákat, később patentharisnyát vettek. Munkára - különösen aratáskor - bocskort húztak, egyébként nyáron mezítláb volt mindenki. Az asszonyok ötven éves korukban már nem jártak világos színű ruhában, hatvan éven túl pedig ünnepen már csak feketében illett megjelenniük a templomban. A fent leírt viselet a húszas évek közepén megszűnt. Természetesen az idősek halálukig ragaszkodtak hozzá, de a fiatalok már félhosszú ruhát hordtak, és a húzott helyett az apróra rakott ún. piszérozott szoknya jött a divatba. Varrása egyszerű volt, akárcsak a régi szoknyáké, szinte mindenki maga is elkészítette, vagy megvarrták azok az idősebb lányok, akik nem mentek férjhez, és varrásból tettek szert egy kis külön keresetre. Vizesen apróra leszedték az anyagot, összehengerítve megszárították vagy vizesen levasalták. A hasi részen simán hagytak egy részt, amit - hogy spóroljanak- gyakran más, silányabb anyaggal pótoltak, hiszen "a kötény azt úgyis takarta. Itt varrták össze az anyag szélét kézzel, egyúttal itt volt a hasíték is, kicsit oldalt. Ha megázott a ruha, és kiment belőle a rakás, akkor ezt a kézzel varrott részt fölbontották, az anyagot kiterítették, és ismét lerakták, levasalták. Egy lánynak legalább 68 szövetruhája volt. Itt bársonyra senkinek sem tellett. A következő színeket szerették: égszínkék, sötétkék, barna, szürke, zöld, bordó, magyarószin, söprőszin, fekete, piros, lila. Nagy ünnepeken mindig a legszebb, legkedvesebb ruhájukat vették föl, s úgy igyekeztek, hogy valami új legyen rajtuk. íratlan szabályok határozták meg az egyes jeles napokon viselt színeket. Fekete ruhában volt kicsi és nagy egyaránt nagypénteken és mindenszentekkor, a felnőttek temetéskor is. Nagyböjt idején ugyancsak mindenki - a gyerekek is - sötét színű ruhákat vettek föl. Akkor nem volt zene, mulatság. Húsvétkor világos ruhában, fehér alsószoknyákban mentek a feltámadási körmenetre, akár hideg volt, akár nem. Fehér és rózsaszín hárászkendőt borítottak magukra. Pünkösdkor az biztos, hogy pirosba öltöztek. Nyáron ünnepeken 3 kikeményített, alul slingelt alsószoknyát vettek a szoknya alá, télen fehér pargetot, hétköznapokon pedig színeset. Az alsószoknyák fönt 4 szelesek, alul 5 szelesek voltak, mert az aljukat széles fodor alkotta. Többféle kötényt viseltek egyidőben: az alul fodros lüszter félkötényt, a harmincas években volt hátas- vagy szoknyakötényük. Hátul derékig gombolódott és volt megkötője is. A melles-kantáros kötény a harmincas évek végén jött divatba. Ekkor már ünnepen csak az idősebbek voltak kötényesek, a fiatalok végképpen elhagyták, csak hétköznapon volt előttük a kékfestő, klott és karton kötény. 165