Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Müller Róbert: Szentgyörgyvár földrajzi környezete és régészeti emlékei

lát. Az Alsó-Zalavölgyben nem volt a folyónak határozott partvonala, a víz csak átszivárgott a széles, náddal, sással, éger- és kőrisfákkal sűrűn benőtt mocsaras völgyön, amelyből kisebb-nagyobb szigetszerű dombok emelkedtek ki, mint pl. Szentgyörgyvár területén a Kisdombhát vagy a Békavár. Csak árvíz idején tűnt elő a nyílt víz. Ezt az állapotot örökítette meg Eötvös Károly, amikor 1854-ben Kehidán meglátogatta Deák Ferencet: „A berek magas, fekete égerfái sűrűen álltak egymás mellett. A folyó apadóban volt, nyári alacsonyabb vízállással. Az ártérben a fák alatt tehát nem volt víz. De az ártér fenekén mégsem lehetett járni Az erdő őserdő volt, mely még fejszét sem látott, embernyomot még nem ismert, s azonkívül vízi erdő volt, mely gyökereinek csak hegyével bújt a föld alá, gyökereinek óriási ágazata embermagasságnyira fent volt a levegőben. "

l A reformkortól kezdődött meg a Zala gátak közé szorítása, és ez a munka a 20. század első felében fejeződött be, amikor a Kis-Balaton medencéjén át a Keszthelyi öbölig vezették a folyót. Területünk a Kelet-Zalai-dombsághoz, másnéven a Zalahátsághoz tartozik. Erre a földrajzi egységre az észak-dél irányú völgyekkel megosztott, pannon kori vályogból, homokból, löszből álló, teraszokkal tagolt dombvonulatok a jellemzők. A homokos, löszös, agyagos, egykor sűrű erdőkkel borított talaj mezőgazdasági termelésre kiválóan alkalmas. A folyóvölgyben található rétes láptalajok inkább csak a rét- és legelőgazdálkodást teszik lehetővé. A klíma is kedvezőnek mondható, hisz a tenger közelségének köszönhetően ez a vidék a mérsékelten meleg, mérsékelten nedves, enyhe telü éghajlati körzethez tartozik. Az ország többi részéhez viszonyítva itt éppúgy ritkább a kemény téli fagy, mint az erős, tartós nyári felmelegedés. A tél viszonylag enyhe, a nyarak hűvösebbek, és az országos átlagnál ugyan többször ködös az idő, de a napsütéses órák száma eléri az 1900 órát. A csapadék évi átlaga 700 mm, de előfordulnak évek, amikor csak 500 vagy akár 800 mm esőt is mérnek. Ezek a természeti viszonyok tették lehetővé, hogy már az újkőkortól kezdődően folyamatosan lakott volt ez a környék. Bár mint látni fogjuk, nem minden régészeti kor tárgyi emlékeit ismerjük Szentgyörgyvár területéről. Mintegy 8000 évvel ezelőtt érték el a Dunántúlt az újkőkori vagy neolitikus „forradalom" vívmányai. Ezek azt jelentették, hogy a halász-vadász, gyűjtögető, vagyis zsákmányoló életmódról áttért az emberiség a termelő életmódra, a földművelésre és az állattartásra. Ezzel együtt létrejöttek az első állandóan lakott települések, elkezdődött az égetett agyagedények készítése, amelyek megkönnyítették az élelem főzését, tárolását, a ruházkodást pedig a szövésfonás felfedezése alakította át. Ekkor vált általánossá a kőeszközök csiszolása, átfúrása - ezért nevezték korábban ezt az időszakot csiszolt kőkornak. Ezt az új életformát egy déli irányból, a Balkánról bevándorolt népesség honosította meg itt, de hamarosan áttért a helyi őslakosság is erre. Az általa létreho10