Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)
Müller Róbert: Szentgyörgyvár földrajzi környezete és régészeti emlékei
zott anyagi műveltséget a kerámiáikon alkalmazott jellegzetes díszítésmódról dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának nevezzük. S zentgyörgy vár határából több helyről is ismerjük ennek a kultúrának a leleteit. A Keszthelyi Hírlap 1900-ban tudósított arról, hogy a Szentgyörgyváron birtokos Oltay Guidó számos, legnagyobb részt Szentgyörgyváron talált régiséget ajándékozott a Balatoni Múzeum Egyesületnek. Ezek között szerepel két csiszolt kőbalta töredék, amelyek az átfúrásnál törtek el. 2 1941-ben kapott ajándékba a Balatoni Múzeum Dömötörffy József tanítótól több régészeti tárgyat, köztük egy kaviccsal durván soványított, piros színű edényfenék töredéket, amely egy bazaltból készített, átfúrt kőbaltával együtt Alsómánd pusztán az iskola mellett került elő. A tárgyak sajnos a II. világháború végén megsemmisültek, de a múzeum leltárkönyve megőrizte rajzukat 3 (1. kép). 1964-ben terepbejárás során a Köszvényes patak hídjától északra, a domboldalba bevágott műút falában találtak egy jellegzetes kerámiatöredéket 4 , 2001 tavaszán pedig a falutól délre, a Káposztáskert dűlőben, a 76-os műút 21. km-étől északnyugatra több jellegtelen őskori kerámia töredék mellett egy vonaldíszes darabot is találtunk. 5 Egyébként a falu határától délre alig néhány száz méterre, a sármelléki Devecseri dűlőben egy nagy kiterjedésű település felszíni nyomait ismerjük ebből az időből. 6 A Kr.e. 5. évezred elején újabb balkáni bevándorlók hatására alakult ki az egyik Tolna megyei lelőhelyéről - lengyeli kultúrának nevezett népesség. Ez a műveltség hosszú életű volt, legfiatalabb szakasza, a Kr.e. 5. évezred második felében már a korai rézkort jelenti környékünkön. Erre az időszakra keltezhető az az objektum, amelynek szétszántott maradványait -jellegzetesen soványított, gyengén kiégetett, pirosas kerámiatöredékeket - a Kisdombháti dűlő déli felén figyeltük meg. 7 Nyilvánvalóan egy kisebb, ideiglenesen létesített település helyezkedhetett el itt. Ezt követően egy nagyon hosszú időszakból, a középső és késői rézkorból, majd a korai és a középső bronzkorból semmilyen tárgyi emléket nem ismerünk eddig Szentgyörgyvár területéről. A későbronzkor második felében, a Kr.e. 12. században az Alpok és a Rajna közötti területen indult el az a népi-kulturális átalakulás, amelyet jellegzetes urnasíros temetőiről urnamezős kultúrának nevezett el a kutatás. Ez a népesség a Dunántúlt is meghódította, ahol különböző csoportjai alakultak ki. Az egyik csoport a Balaton nyugati részét szállta meg. Környékünk az őskor folyamán ebben az időszakban volt a legsűrűbben lakott. Nem véletlen tehát, hogy Szentgyörgyvár területéről is több urnamezős leletet ismerünk. Egy bizonytalan kiterjedésű település Alsómánd-pusztán az egykori iskolaépülettől délre és nyugatra helyezkedett el. Az 1926-ban, az iskola építésekor előkerült régiségek sajnos elkallódtak. 1964-ben terepbejárás során az épülettől délre a szántóban figyeltek meg egy szétszántott gödröt, és minden bizonnyal 11
