Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Szentgyörgyvár története 1850–1948 - A II. világháború

ket, egyenruhákat, és költöttek a táborozások, kirándulások, ünnepélyek szervezésére.

343 1942 tavaszán, miután már Magyarország is hadban álló fél volt, a háború kézzelfogható közelségbe került. A 2. magyar hadsereget kivitték a keleti frontra, ahol a Don menti őszi csaták után 1943 januárjában a szovjet csapatok áttörésekor döntő vereséget szenvedett. Itthon ezalatt is folyt a behívás, a faluból nagyobb számban 1942 októberében toborzottak már a következő évi frontszolgálatra készültek. 1943-ban Galíciában és É-abbra, lengyel területen a 300 000 ezer főt elérő magyar hadtest hosszabb időre állóháborúba került, az utánpótlás 1944 végéig még ide érkezett. Erdemeikért 1943-ban kaptak Tüzkereszt kitüntetést Cérnán József őrvezető, Lázár Ferenc, Farkas Gyula, Remete György őrvezető és Rácz Gábor tizedes.

344 1944-re már jelentékeny volt a kiesett munkaerő, a nagyobb birtokok cselédei, napszámosai különösen hiányoztak. Nemestóthy Szabó Lajos 1944 tavaszán alig talált a vidéken felfogadható embert, a harcolókon és a rendkívüli gyakorlatra behívottakon kívül a városba vándorlás tovább apasztotta a létszámot. Végül 26 munkást szerződtetett az azévi munkákra, fia, Nemestóthy Szabó Gábor pedig 29-et, Alsómándra.

345 Az elöljáró is elrendelhetett honvédelmi munkaszolgálatot oda, ahol több munkásra volt szükség, de előfordult, hogy ezen nem jelentek meg.

346 A közmunkák is akadoztak, vasúti kocsik híján nem érkezett meg a nyersanyag a kustányi út kövezéséhez, emiatt az alsópáhoki útjavítása is késett.

347 A háború előrehaladtával a termények, élelmiszerkészletek feletti ellenőrzés és a beszolgáltatás szigorodott. A Nemestóthy Szabó- és Oltay-birtokokon külön hizlaltak sertéseket bérbe, Keszthely városa részére, egyébként a húsból, zsírból nem lehetett felesleg.

348 Közellátási kihágásnak minősült, amikor 1943. januárban két gazdánál sonkákat, oldalasokat és ossz. 15 kg sertészsírt foglaltak le.

349 A rekvirálás az élőállatokra is kiterjedt. 1944-ben honvédelmi szolgáltatás címén hónapokra igénybevették 11 birtokos lovait és a hozzájuk tartozó felszerelést Tapolcán, napi 2 pengő 50 filléres, majd 3 pengő 25 filléres fizetség ellenében.

350 Ugyanebben az időben kellett a faluból 57 szarvasmarhát beadni vágásra: 11-et Nemestóthy Szabó Lajostól, 9-et Nemestóthy Szabó Gábortól, 5-öt az Oltay-birtokot bérlő Szüts Károlytól, 32-t a többi gazdától.

351 Az állatokra még később is sor került... Hadianyag biztosítása céljából elrendelték a harangok begyűjtését, és áldozatul esett a plébániatemplom 160 kg-s harangja is, amelyet 1944 júniusában szereltek le és szállítottak el.

352 A falu élete kizökkent a rendes kerékvágásból. Az egészségügyi ellátás még működött, 1940-ben és 1943-ban sor került a gyerekek beoltására himlő és torokgyík ellen, majd a bevonult zalaapáti körorvos helyett Bellovics Gyula sármelléki körorvost rendelték ki helyettesíteni.

353 1944-ben az állatorvos el108