Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Szentgyörgyvár története 1850–1948 - A Horthy-korszak

beszerzéséről. Az 1930-as évekre külön szertárat alakítottak ki a tűzoltókocsinak és kellékeinek, a tűzoltó-egyesület tagjainak pedig gyakorlatokat hirdettek meg. A részvétel hiánya ezeken hátráltatta a kiképzést, ahogyan a járásból szervezett rendészeti szemlén, 1930-ban, megállapította a felügyelő. További ponyvák és jelzőberendezések beszerzését javasolta az elöljáróknak, valamint a szertár bővítését. A költségvetés szűkössége miatt a fejlesztések elhúzódtak, mindenesetre 1936-ban a tüzoltószerek működését ellenőrizték, és használhatónak ítélték.

317 Évente vizsgálták felül, mikkel gyarapodott és hogyan végzi feladatát az egyesület.

318 A kéményseprés elrendelése is az ingatlanok védelmét szolgálta, félévente-évente került sor a kémények összeírására (1936-ban 95 kémény volt a listán) és tisztítására.

319 A bírói székben az 1930-as években egymást váltotta Kámán József, Harsányi Pál, Major Antal, majd Mátés Sándor.

320 A községi gazdálkodásban nem sikerült egyensúlyt teremteni, a költségvetést nagyon megterhelték az igazgatási, köz- és állategészségügyi, tanügyi (két iskola), a közlekedés feltételeit javító kiadások, emellett a szegényügy, a szociális támogatások is a falura hárultak. 1936-ra 4579 pengő igazgatási költséget irányoztak elő, ez volt a legnagyobb kiadási tétel, miközben a várhatóan befolyó adómennyiség csak ezt fedezte, 4780 pengővel. Szükségletnek most is rendszeresen kétszer annyit határoztak meg, mint amennyit állni tudtak, a hátralékok pedig minden tételnél évről-évre nőttek. Beruházásra maradt a legkevesebb, 1936-ban mindössze 200 pengő.

321 A növekvő számú népesség házépítéseihez az Országos Falusi Kislakásépítési Szövetkezet nyújtott támogatást; az előnyös építési hitelekkel a helybeliek is éltek.

322 Három évvel később a keszthelyi adóhivatal megállapította, hogy a község összes tartozása 56 522 pengő, amiből egyelőre 10 200 pengőt törlesztett. A járásban máshol sem volt jobb a helyzet, a falvak erejükön felüli behajtásra nem vállalkoztak.

323 A meglevő községi utak karbantartásán kívül új utat is nyitottak Zalaköszvényes felé. 1939-ig csak gyalogútként használták, áthaladva Oltay László birtokán. A nyomvonalat a földmérő felügyelők tűzték ki, a szélesítés, kiépítés és az árkolás pedig a helybeliek feladata volt.

324 A SármellékSzentgyörgyvár közti K-Ny-i irányú határárok, amely az országúttól a KisZala-csatornáig terjedt, a két falura volt bízva, s tisztogatása szintén 1939ben lett időszerű. A XIX. századi határleírásokból is ismert árok még mindig a plébániafölddel szomszédos, a helyszíni szemlén az érintett birtokos Supka Mártonon kívül megjelent még a bíró és Svarc György elöljáró. Az árok tisztításának költségeit a falvak fele-fele arányban vállalták, évi 15-15 pengőben megállapodva.

325 A falu kedvezőtlen pénzügyi mérlegében része volt egyes adófizetők elmaradásainak. 1936-ban 11 gazda több mint egy év óta tartozott 50-292 pengő kö105