Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Szentgyörgyvár története 1850–1948 - A Horthy-korszak

Az iskolák működtetésében szintén részt vállalt a falu vezetése. A hatosztályos alapképzésre épülő gazdasági ismétlöiskolai oktatásra, amely 15 éves korig volt kötelező, évente különítettek el pénzt. Az 1868-as törvény szellemében a helyi iskolaszéki testület bevonásával ellenőrizték a diákok iskolába járását, s az igazolatlan mulasztásért az elöljárók szabtak ki büntetést a szülőkre.

307 Az iskolaszék élén az 1919-ben Szentgyörgyvárra került plébánost, Supka Mártont találjuk, aki a község vezetői között is rendszeresen képviselhette álláspontját. Nagykanizsai származású volt, előzőleg már szolgált Zalaszentbalázson, Zalaszegváron és Barcson.

308 Az 1920-as években vált szükségessé, hogy a falubeli iskola egyszem tanítója, Varga Ferenc mellé segéderőt vegyenek fel, Ferenczi Ella tanítónő személyében.

309 1929-től dolgozott az alsómándpusztai iskolában Dömötörfi József, aki a másik tanítóval együtt a kibontakozó népoktatást is elvállalta.

310 Az iskolán kívüli népművelést a felnőttek számára szervezték, a falu anyagi segítségével, a mezőgazdasági munkák szezonján kívül. Az 1931/32-es tanév téli hónapjaira pl. tíz ismeretterjesztő előadást hirdettek meg.

311 Az egészségügyi alapellátás rendszere elért a falvakhoz is, a járványok fokozatos visszaszorítása és az életkörülmények javítása terén az eredményeket a csökkenő gyermekhalandóság jelezte. A község állandó alkalmazottai: a szülésznő, a halottkém és a képesített fertőtlenítő mindig rendelkezésre álltak. 1936-ban özv. Major Gáborné utódjául Hetesi Józsefné Major Teréziát küldték bábaképzésre, államsegélyből, községi és egyéni hozzájárulással kiegészítve.

312 A közegészségügyi vizsgálatot a járási tisztiorvos folytatta le időről-időre. Feltérképezte a falu környezetét, ahol már nem voltak veszélyes mocsarak, posványok, és a len- és kenderáztatás is a kijelölt helyen folyt. A falusi jégverem, a temető, az üzletek, a mészárszék ellenőrzésén kívül nyilvántartása volt a gondozásra szoruló fogyatékosokról.

313 A lakosság a hévízszentandrási körorvos körzetébe tartozott, aki az 1930-as évek elején havonta egyszer rendelt Szentgyörgyváron. A tárgyalt korszakban Nagy László, majd Petres István látta el hosszabb ideig a szolgálatot. A fertőző betegségek elszigetelését szigorúan előírták, elterjedésük mértéke csökkent is. 1927-ben egy maláriás megbetegedést észleltek, 1931 őszén Alsómándon és a szentgyörgyvári iskolásoknál jelentettek torokgyíkot (difteritisz).

314 Az egykor rettegett tüdőbaj is kevesebb áldozatot követelt. A védőoltások rendszeresítéséhez hozzájárult a falu és a beoltottak által fizetendő díj is, a himlőt és a torokgyíkot a 30-as évek közepén már ilyen módon küszöbölték ki.

315 1936-ban lassabban sikerült lokalizálni a kanyarót, amely az év közepén Alsó- és Felsőmándon öt-tíz embert betegített meg, szerencsére áldozatok nélkül, majd decemberben Szentgyörgyváron erősödött fel, ahol emiatt az iskolában szünetet kellett elrendelni.

316 A lakosság biztonsága érdekében gondoskodott a falu a tűzoltóberendezések 104