Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Szentgyörgyvár története 1850–1948 - A falu élete az I. világháborúig

A századfordulón a gyakori tüzesetek megfékezésére, mint láttuk, a községnek csupán egy fecskendője volt, ezen túl ki-ki egyénileg oltott. A nyilvántartás évi egy-négy tűzről szól, többnyire ismeretlen okból, ritkábban a kiderített vigyázatlanság vagy gyújtogatás miatt. Még évtizedek múlva is emlegették az 1904-es tűzvészt, aminek a házak nagy része, a parókia és az iskolaépület esett áldozatul. Ha a határ közös birtoklású részein - a legelőn vagy az erdőn - ütött ki tűz, mint pl. 1900-ban, ott az érintett közbirtokosok közössége károsodott.

276 Az iskolák felügyelete a XIX. század második felében állami feladat lett, a közigazgatás szintjein szerveződő hivatalok és egyesületek létrehozásával. Tulajdonosnak azért túlnyomórészt megmaradt az egyház, a tanító az egyházközségben is tevékenykedett. Az iskolákról és működésükről hivatalos jelentések maradtak fenn: a szentgyörgyvári és mándi elemi iskolák a soproni Kerületi Tanhatóság irataiban már az 1850-es években megjelennek. Előbbiben Szabadi András képesített tanító keze alatt ekkor két osztályra való gyermek tanult. A 6-12 éves iskolakötelesek száma 28 volt, ebből 23-an jártak ténylegesen iskolába, ezenfelül nyolc köszvenyesi kisdiák tartozott még a körzetbe.

277 Az előírásos négyosztályos elemi itt ekkor nem valósult meg, sőt az 1860-as évek közepén, Fridecz Sándor tanítóskodása alatt a két osztályból újra egy osztály lett.

278 Az 1868-as népoktatási törvény megerősítette a 12 éves korig kiterjedő tankötelezettséget, a tanfelügyelet létrehozásával, a kötelezővé tett szakképesítéssel pedig az oktatás színvonalát emelte. Megalakultak a kerületi, megyei és járási tanítótestületek; a keszthelyi járási egylet 1869-ben jött létre. A szentgyörgyvári iskolát ebben Magyar József képviselte, egészen 188 l-es elköltözéséig. Őt többek között Gréber Sándor (1888-1898), a XX.század első évtizedében Szolár Béla és Horváth László, 1907 után pedig Varga Ferenc követte, utóbbi hosszabb időre gyökeret is verve a faluban.

279 Az 1880-90es években történt az épület megújítása, az országosan és megyei szinten is támogatott mozgalom, az iskolahálózat bővítése, a meglevő intézmények rekonstrukciója, korszerűsítése keretében.

280 A falu társadalmából ideiglenesen azok szakadtak ki, akik más vidéken vállaltak munkát, vagy a katonaság révén szolgáltak távol, békeidős körülmények között. 1907-ben a sorozás alá kerülő fiataloktól hiányzott a Horvátországban tartózkodó Major Jenő és Laboda Sándor.

281 Egy-egy hadkötelessé váló évjáratból is csak a sorshúzással kiválasztottakat vitték el, így 1904-ben, amikor nyolc jelöltet állított elő a sorozóbizottság: Bankó Károlyt, Kámán Józsefet, Kárász Györgyöt, Molnár Jánost, Nemes Istvánt, Sebestyén Györgyöt, Szántó Sándort és Tislér Károlyt. Ők mindannyian betöltötték 20. évüket, és földművesként dolgoztak, egyikük cseléd volt.

282 A Monarchia hadseregéről közvetlen benyomást szerezhetett viszont a lakosság, amikor 1908 99