Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Müller Róbert: Szentgyörgyvár földrajzi környezete és régészeti emlékei

MÜLLER RÓBERT: Szentgyörgyvár földrajzi környezete és régészeti emlékei (A település területének története a kezdetektől a törökkorig) Mielőtt ismertetnénk Szentgyörgyvár korai történetét, röviden be kell mutatni a község határát, és annak kialakulását. Szentgyörgyvár mai közigazgatási határai a törökkor végén jöttek létre. A 11.65 km

2 terület a Zala folyó bal partján, a Zalavári hát nyugati oldalán érdekes formát mutat, hisz a folyó mentén, észak-dél irányban csaknem 6.5 km hosszú, szélessége viszont csak 1 és 2.2 km között változik. Maga a falu a község határának déli részén helyezkedik el. Ez a kissé szokatlan forma abból adódott, hogy a törökkor végén három középkori falu határát egyesítették, Szentgyörgyvárhoz csatolták az elnéptelenedett Betefa és Mánd(hida) területét. A község változatos térszíni formái, a Zala folyó és mocsaras völgyének alig 108 m tengerszínt feletti magasságától az alacsony, csak kissé kiemelkedő, egykori szigeteken és az enyhe lejtésű dombokon át a meredek oldalú, erdővel borított, a 220 m tengerszínt feletti magasságot is elérő tetőkig többszáz millió év alatt alakultak ki. Eközben a területet többször borította tenger. így a triász korban - mintegy 200-175 millió évvel ezelőtt - az un. Thetys tenger. A benne élő alacsonyrendü élőlények mészvázából képződött üledék vastagsága helyenként a 3000 m-t is elérte. Ez a dolomit és mészkő alkotja a Keszthelyi hegységet, amely utóbb emelkedett ki. Szentgyörgyvár területén ezek a rétegek csak nagyobb mélységben találhatók meg. Az eocén korban 54-36 millió évvel ezelőtt - újra előretört a tenger, majd az ezt követő oligocén korban - 30-22.5 millió éve - egy nagyobb kiemelkedés történt. A miocén korban - 22.5-5.5 millió éve - először sivatagi klíma jellemezte vidékünket, amit lehűlés követett, majd mintegy 15 millió évvel ezelőtt egy süllyedést következtében ismét tengervíz borította környékünket. Ennek a mészkő üledékében alakult ki pl. a tapolcai Tavasbarlang. A pliocén időszakban - 5.5-1.8 millió évvel ezelőtt - újra víz alá került a Dunántúl jelentős része, ezt nevezzük Pannon tengernek. Az időszak végén bekövetkezett kéregmozgások, és vulkáni tevékenység eredményei a Balaton-felvidék tanúhegyei. A Zala eredetileg északkelet felé haladva a Marcalon és a Rábán át ömlött a Dunába. Hozzávetőleg 1 millió évvel ezelőtt aztán a geológiai mozgások úgy formálták a felszínt, hogy a mai Zalabér térségében irányváltoztatásra kényszerült a folyó. Ekkor alakult ki az Alsó-Zalavölgy. A folyó ekkor még a Drávába torkollott, csak az újpleisztocén időszakban - amikor a Balaton medencéje is lesüllyedt - törte át a Hídvégi hátat, és nyerte el végleges nyomvona9