Molnár László: Ortaháza története (Zalai Kismonográfiák 6., Zalaegerszeg, 2002)

A település néprajza

ilyen kincset tartalmazó hely - a néphit szerint - minden 7 évben kinyílik szellőzni. " A mondára az adatgyűjtés során, még ma - 2002-ben is - emlékeztek. A mai változat szerint a Koczfánék szolgája ebédet vitt a mezőn dolgozóknak, amikor meglátta a nyílást. Bement és soha többé nem került elő.

36 A borkő által összetartott, "bebőrösödött" borról az ország más vidékein is olvashatunk, néprajzi és szépirodalmi alkotásokban egyaránt. A mesevilágba tartozó két elem is felfedezhető ebben a mondában; az egyik a kan (mindig kan talál, vagy túr ki a földből valamit), a másik a jól ismert 7-es szám. Más hagyományt is leír Gönczi: "Az ortaháziak mind nemesek voltak, nagyobb részük a Czigány családokból... "

37 Az állítás - mint azt a történelmi részben olvashattuk - nem igaz, mert a Czigány család tagjai nem voltak nemesek, csak szabadosok. Mint azt a kilenc pontos kérdőíven Czigány István maga jelentette ki, és azt szabados levelével bizonyította is, őt és/vagy őket a földesúr a jobbágyi szolgáltatások alól fölmentette. A többiek még szabadosok sem voltak, csak szabad költözködési joggal bírtak, amit minden bizonynyal akkor nyertek, amikor a falut megszállták. Az ezzel járó kiváltságaikhoz, viszont érthető módon ragaszkodtak, mert több szempontból fontos volt számukra. Ezt bizonyítja, hogy az utódok fél évszázaddal az 1848. évi jobbágyfelszabadítás után még emlékeztek, és emlegették korábbi kiváltságaikat. A bevezetőben azt olvashattuk, hogy az öregekre hivatkozva tartják Göcsejhez tartozónak a falut. Ez önmagában még nem lenne érdekes, de a XIX. század második felének leírásaiban több helyütt olvashatjuk - pl. Gönczi idézett művében -, hogy a környéken élők valami oknál fogva szégyellték a "göcsej"-i elnevezést, ezért inkább magukat cserta - mellékinek, cserta- mellékről valónak nevezték. Ennek okát a mai napig nem sikerült megfejteni. Csertamellék címmel Göntér Gábor - a korábban kisszigeti tanítóként megismert, és idézett náprádfai tanító - írt is egy nagyon színvonalas művet a vidékről. Göcsej kérdése régóta foglalkoztatja a szakembereket, és az itt élőket egyaránt. Talán nem felesleges, ha röviden összefoglaljuk az eddigi ismereteket. Nevével kapcsolatban többféle változat is napvilágot látott, amely földrajzi, és néprajzi értelemben is különböző. A földrajzi a nagyobb terület. A Zala folyó, a két Válicka - Alsó-, és Felső , és a Cserta által határolt területet tekinti Göcsejnek. Ezt először Plénder Ferenc novai esperes írta le 1838-ban a Tudományos Gyűjtemény VI. kötetében: " Zala Vármegyének dél hajlati része, mellyet napkeletről és délről Váliczka, napnyugotról Kerka, északról á Szála folyók határoznak, átalányosan Göcsei nevet visel. "

38 89