Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

IV. fejezet: Batyk az újkorban - Batyk az úrbérrendezés után

ségre utalhat az összeírok által talált 290 fűzfa is, amiből a fonáshoz való fűzvesszőt nyerhették.

2 4 Még mindig a legelőhiány volt a jobbágyok egyik legnagyobb gondja Batykon 1772-ben is. Ezen a korábbi, jól bevált módon igyekeztek úrrá lenni, mert szerződést kötöttek a legeltetésről a türjei prépostsággal. A legelőért cserébe 85 kaszást adnak és építésre alkalmas fát vagy a hetyefői vagy türjei téglaégető kemencéhez.

265 1777. július 18-án Zalabérben tartottak tanúkihallgatást, hogy a Batykon lakó Gál János és annak édesapja Gál János az előző esztendőkben kinek a telkén laktak, mert vita támadt a tulajdonosok között az ügyben.

266 A tanúk szerint Gál János és fia régebben még Zalabéri Horváth János részén laktak, de a néhai Szegedy Ferenc a maga jussaként kiváltotta. Nem tudtak róla, hogy Gálék valaha a Szentgróti uraságok fundusán laktak volna. Földeket a batyki határban a „Soós" nevű fordulásban, a Csider-patak mellett, a Töllesben, a Síkon és a Hidegkútnál bírtak, még szomszédok neveit is felsorolta. Erdős János (Batthyány Ignác 70 éves hazátlan zsellére Batyk megszállása óta a helységben lakik) a fentieken kívül hozzátette, hogy a PusztaBatyk és Hátaszeget nevű dűlőkben is voltak szántóföldjeik. 1778-ban összeírás készült gróf Batthyány Ignác jaki apát birtokrészeiről. Batyki birtokán a Hármasi molnár 750 Ft árendát fizet, az uradalmi birkás 450 juh után l-l Ft-ot fizet. A faluból 18 ház Batthyány Ignácé, amely után l-l Ft-ot fizetnek. A Batykon lévő 14 és 1/2 helyes jobbágya van, akik megváltják szolgáltatásukat 218 Ft-ért, kivéve a kilencedet.

267 A következő évben, 1779. április 9-én Dabroncon a Batthyány család batyki jobbágyainak panasza tárgyában tartott vizsgálatot Zala vármegye. A tárgyaláson megjelent a falu részéről Koller András (bíró?) és Druzma György (esküdt?) valamint a bepanaszolt Batthyány család részéről Kolpremer András tiszttartó és Miskei József fiskális. A jobbágyok előadták, hogy a tiszttartó már két éve a kulináris adózásukat nem az urbáriumnak megfelelően szedi, hanem két garassal többet szed minden egész helyes jobbágytól. A panasz jogosnak találtatott, amit a tiszttartó is elismert, de mentségül felhozta, „hogy az uraságok részére amikor tojás kívántatott, azt a szegény jobbágyok természetben be nem adhatták, ezért szedett be rajtuk minden 6 tojás fejében egy garast". Azért szedett 2 garassal többet a jobbágyoktól, mert Szentgróton ennyivel többe került a tojás és ők eimyivel többet fizettek. A jobbágyoktól járó fonással is vita volt, mivel minden helyes jobbágytól 6 font fonás fejében 18 garast szedett be. Az urbárium szerint mindenki tartozott az uraságnak, amit pénzben megválthatott 3 garason, ez összesen 18 garas, ezért ő pénzben szedte a fonást. Panasz volt a szüreti robot ügyében is, mivel ekkor fél napi robotra egy napot kellett számolni ugyan úgy, mint ami88