Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

III. fejezet: Batyk a török korban - Török–magyar harcok, Batyk pusztulása

ni, hogy lerombolhassa. A szentgróti és béri csapatok azonban ebben sikeresen megakadályozták őket, amire válaszul a törökök bosszúból felgyújtották Bér falut.

207 Ugyanebben az évben újra nagy pestisjárvány pusztított a vidéken. Bessenyei István komári kapitány 1644. november 21-én kelt jelentése szerint éppen abban az időben, a levél megírása idején volt a legnagyobb a megbetegedések száma Bérben is, a betegséget maga a béri várkapitány is elkapta.

208 Ha Bérben pestis volt, akkor nagyon valószínű, hogy az a szomszédos falvakat sem kerülte el és Batykon is sokan eshettek áldozatul a járványnak. 1645-öt megelőzően több alkalommal is járhattak erre a kanizsai várbeli török portyázok. Ezt bizonyítja egy a Zala folyó mentén lévő falvakhoz írott levél.

209 A Batthyány Ádám a Kanizsával szembeni végvárak főkapitánya és Hagymássy János által 1645-ben írt levélben felszólítják a Zala-parti települések lakóit, hogy tegyenek jelentést a török csapatok mozgásáról a szentgróti várba. „Hagyjuk és parancsoljuk ti Szála mellett lévő falubeliek, úgy mint aranyadiák, szalaszegiek, szentpéteriek, batykiak, bériek, bozoliak, pakodiak, istvándiak, szöpötkiek mindnyájan, hogy mindenik falubeli a maga határában az Szálán, aholott lovas avagy gyalog által mehet, minden hajnalban megjárja és ha fel vagy alá jövő töröknek nyomát látjátok mindjárt Szentgrótra lóháton sietséggel hírt adjatok, hasonlóképpen ti kik az Farkas erdejében laktok, úgy mint keresztúriak, széplakiak, végediek, peresztegiek, szentódorfaiak, bögöteiek, hosszúfaluiak ha föl vagy alá menő törököt vagy nyomát láttok, lovas falubeli polgár által hamarsággal hírt adgyatok Szentgrótra." A főkapitányi parancsot megszegőknek súlyos büntetést helyeznek kilátásba. „Kedvezés nélkül karóba vonyatunk benneteket, az ki közületek vétkesnek találtatik,'" A biztonsági intézkedésekre Batthyány Ádám szerint azért volt szükség mert, „hogy az török gyakran kijönnek csataképpen az Szála alól az Farkas erdejére, minthogy pedig sehonnan nem viszik az hírt sehova, mindenkor békével járhatnak". Ez a levél rávilágít a törökök által alkalmazott harci és portya taktikára. A portyázok a kanizsai várból kitörve a Principális csatorna és a Foglár patak völgyében északi irányban egészen a Zala folyóig lopakodtak. Itt valamelyik falu határában átkeltek a Zala egyik gázlóján és bejutottak a Farkas erdejébe. Ebben a hatalmas erdőségben el tudtak tűnni a figyelő tekintetek elől és váratlanul tudtak rátörni a veszélyt nem is sejtő vasi Kemeneshát falvaira. A portyáknak a béri várnak kellett volna útját állni, de erre nem nagyon volt képes. A felfedezett török csapatról úgynevezett „hírlövő mozsarakkaF kellett volna tájékoztatnia a szomszédos várakat és a veszélyeztetett falvakat. A sokat emlegetett Farkas erdeje amint a bevezetőből tudjuk a mai Szajki erdővel azonos. A mainál sokkal nagyobb erdőség a 17. században lenyúlt a Zala mocsaraiig, így szinte az erdőben fe61