Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

III. fejezet: Batyk a török korban - Török–magyar harcok, Batyk pusztulása

küdt Batyk és Véged is. A török figyelésére levélben felszólított falvak nehéz helyzetbe kerültek, mert ha nem jelentették a török mozgását, akkor Batthyány Ádám állt bosszút rajtuk, ha viszont jelentést tettek róla, akkor a törökök gyújtották fel a falut bosszúból. Ennek megfelelően a falvak kétféle nyomásnak voltak kitéve, azonban bármelyiknek engedtek, a másik fél mindig kárt okozott nekik. A katonák ellen semmit sem tudtak tenni, teljesen védtelenek voltak. 1649. január 19-én Batthyány Ádám főkapitány összeíratta a végvárak tartozékait, hiányait és fogyatkozásait.

210201 „Kanizsa ellen vetett végbeli kapitány uraimék a végházak fogyatkozásait amint be adták: 4. Szentgrőt: Ezen végháztul három falut szakasztottak el, amelyek előtte ide szolgálták a gratius labort, most Bérbe és Szalavárra szolgálnak, úgy mint Batski, Véged és Rednek. Ezeket vissza kell adni!" Ezek között az említett Batski azonos Batykkal. 1649 előtt Batyk és Véged is a Szentgróti vár érdekszférájába tartozott, amit az is mutat, hogy 1643-ban a két falu jobbágyai is részt vettek a vár megerősítési munkálataiban, mert ide kellett nekik szolgálniuk a kötelező ingyen munkát. Valamilyen módon innen szakította el a két falut a béri vár kapitánya. Az összeírásban szerepel a béri vár is, azonban a körzetében felsorolt falvak között nem szerepel sem Batyk, sem Véged. Valószínű, hogy eltitkolták az összeírok elől a vár új szerzeményeit, amelyek törvénytelenül kerültek a fennhatóságuk alá. 1652-ben Kapornakon kelt levelében Ányos Péter levelében arról ír Batthyány Ádámnak, hog)' a környéken már csak Mártonfalva, Tilaj, Pakod, Aranyad, Zalaszeg és Batyk lakott helyek.

211 Ugyanebben az évben kelt Batthyány Ádám pátense Kapornak környéki falvakhoz, közöttük Batykhoz is. Elrendeli, hogy a falvak lakói Kapornak várának felépítésében szekeresekkel és gyalogosrobottal működjenek közre.

212 Batthyány Ádám szentgróti várkapitánya, Pulyai György urának írt leveleiből ismerjük a környék korabeli viszonyait. Az 1656. május 9-én kelt levelében például azt írja: „az itt való jobbágyság rész szerént a pestis miatt, s rész szerént az sok török adó miatt igen megfogyatkozottak és kevesedtek is, pedig sok szép szőlő, rétek, szántóföldek vannak, de az munkás kevés hozzá, s az kevés jobbágyság rá nem érhetik annyira"

213. Mint láthatjuk, hogy a környék a folyamatos török pusztítások és sarcolások következtében lassan elnéptelenedett. Segítette a folyamatot a magyar végvári katonák erőszakoskodása és az, hogy ők is megkövetelték a termésből a maguk részét. Élihez járult még a kitörő járványok okozta népességcsökkenés is. A 17. századra az emberek megismerkedtek a protestantizmus eszméivel és hamarosan áttértek erre a hitre. Követték a másik falvak lakói és földesuraik példáját, akik közül sokan szintén protestánsok lettek. Mivel nem 62