Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Fordulópontok a 19. században - A fejlődés felgyorsulása a századfordulón

A képviselőtestület és a jegyző tudta, hogy a fejlődéshez sok pénz kell, amely azonban jó befektetésnek bizonyulhat. Jól látták, hogy a község vásártartási joga kitűnő pénzforrás. Határozott célul tűzték ki, hogy nagyobb és több vásár legyen a faluban. Egyelőre hetivásárokat rendeztek, amelyekre 1858 óta állatokat is hajtottak, de 1876-ban már volt országos vásár is, ahol a megjelentek helypénzt fizettek az alábbiak szerint: „Egy darab szarvasmarha és ló után fizettetik 5 krajcár szopós bornyu és szopós csikó után dij nem jár Egy szekér vagy kocsitól 5 krajcár Egy sátortól 10 krajcár Sátornélküli helytől kisebb árulásnál 5 krajcár Edényesek, kádárok, asztalosok stb. 10 krajcár Kosarakbani gyümölcs és egyéb élelmi tárgyak után 2 krajcár"

5 Ez a néhány tételes díjszabás képezte az alapját az összes későbbinek. Természetes, hogy a vásárok fejlődésével, újabb áruk megjelenésével más alapokra helyezték a helypénzfizetést, melyből a községi költségvetés mind nagyobb hányadát tudták fedezni. A falu étvágya fokozódott is egy kicsit, ezért az 1900-a s évektől kezdődően állandó küzdelem folyt a vásárok számának növeléséért, később pedig annak megtartásáért. A képviselőtestület kérvényeit sorra elutasították, majd amikor úgy döntöttek, hogy levelezés helyett személyesen intézik az ügyet, küldöttséget menesztettek a Földművelési és Kereskedelemügyi Minisztériumba, azonnal szereztek még egy országos vásárt.

6 1907-ben tehát új helypénzszabályzat készült, amely már jóval több díjtételt tartalmazott, de ez is az első, 1876-os szabályzaton alapult. Megnövekedett a kádárok száma, ami érthető is, hiszen ekkorra már termőre fordultak azok a szőlőterületek, amelyeket a nagy „phylloxera" pusztítása után telepítettek. Megnőtt a kereslet a hordók, kádak, káforkák és tőtikék iránt.

7 Eközben jelentősen emelkedett a lakosság létszáma: 1869-ben 1.007 fő 1880-ban 1.096 fő 1890-ben 1.255 fő 1900-ban 1.445 fő 97