Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Fordulópontok a 19. században - Közigazgatás az 1850-es évektől

Meg is büntették rendesen: „1 holnapi" fogságot kapott, de úgy látszik többre számított, mert nem fellebbezett.

14 Az sem volt ritka, hogy a bírói tekintélyen is csorba esett. Egy alkalommal, „miután a dühöngő szél fergeteges hófuvatokkal az utzákat és a kereskedelmi utak járását egészen megszakasztotta" a falu bírája az egész felnőtt lakosságot kirendelte hóeltakarításra. Akadt azonban két asszonyság, aki semmi szín alatt nem volt hajlandó engedelmeskedni. Ezért megbüntették őket, az egyik azonban fizetni sem akart, és amikor ezért egy párnát zálogoltak nála, így szólt a bíróhoz: „semmire való, élhetetlen ember, tetves kútja."

15 A közrend, a közbiztonság és a lakosság elintézendő ügyei oly mértékben szaporodtak, hogy azokra a hétköznapi munkaidő már nem volt elegendő vagy megfelelő, ezért olyan döntés született, hogy a „Patsai hivatalnokok ünnepen és vasárnapi napokon a hivatalban lenni kötelesek a hivatalos órákban."

16 Elintézni való pedig akadt bőven. Meg kellett fenyíteni a postakocsist, aki arra vetemedett, hogy többször is részegen továbbította a küldeményeket, a tilalom ellenére személyeket és a postai küldeményeken kívüli tárgyakat szállított.

17 Ezen küldemények egyikén, egy levélen tűnt fel az első postabélyeg. A feladási hely: Szigetvár, az időpont: 1860. VTII. 2.

18 Közben egyre gyűltek a megoldandó egészségügyi és szociális feladatok is. A községnek felmérést kellett készítenie a szegényekről. Ekkor még azt jelentették: „Pacsa Községben az Elöljáróság tudomása szerint valódi szegény nem létezik. Ugyanekkor, 1856-ban Szentmihályon 4, tüttösön 9 főt jelentettek.

19 Valódi szegénynek azokat tekintették, akik teljesen vagyontalanok, „életük táplálására képtelenek" voltak. Másképpen jelentkezett az árvaellátás ügye. Felsőbb kezdeményezésre létre kellett volna hozni az árvabizottmányokat, azonban a község vonakodott azt egyedül megalakítani. A lakosságot 8-900 főre becsülték, „ennélfogva a nagyobb községek közé számláltatván, mégis önmagában kitsin."

20 A bíró és az esküdtek nem találták elég jómódúnak a falut, hogy ilyen kötelezettséget vállaljon. Ezt nyomós érvekkel támasztották alá: „A lakosság középszerű anyagi tehetséggel bír, de máris úgy meg van terhelve, hogy csaknem összeroskad."

21 Határozottan kijelentették, hogy egyedül nem szerveznek árvabizottmányt, de ha a járás községei és pusztái is akarják, akkor a Pacsán székelendő bizottmány létrehozását jónak tartanák: „magunkat erre képesnek lenni nyilvánítjuk."

22 A járásban ekkor merültek fel a cigány lakossággal kapcsolatos kérdések. Hahóton már 10 család élt, ami 27 felnőttet és 28 gyermeket jelentett. Főleg lókereskedésből és muzsikálásból éltek. Pacsán ekkor még nem tele90