Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Fordulópontok a 19. században - Közigazgatás az 1850-es évektől

pedtek le cigányok. A közigazgatás egyre nagyobb erőit kötötte le a közegészségügy, melyben jelentős szerepet kapott a nemi betegségek elleni küzdelem. Az antibiotikumok előtti időről van szó, amikor ezek a betegségek fenyegető rémként lebegtek a lakosság előtt. Különösen a vérbaj volt félelmetes, amelyet bujakór néven tartottak számon. A gyógyítás teljesen reménytelen volt, ezért megkísérelték a megelőzést. Erre egy 1858-ban kelt orvosi jelentésben találunk elképzeléseket, javaslatokat. Úgy látták, hogy a betegség főleg az alsóbb néposztályok között terjed, mert közülük kerülnek ki azok, akik „fizetésért testüket fajtalanságra használni hagyják."

24 Mivel a prostitúció megélhetési forrást jelentett, ezek az emberek különösen titkolták a bajt, amíg csak lehetett, ami viszont újabb veszélyforrást jelentett. Az orvos javaslatai a betegség terjedésének meggátolására: a) Az alsóbb néposztály a bujakór ellen lehetőleg ellenőrizve legyen. b) A bábák szüléskor különösen figyeljenek az anyára és a gyermekre gyanú esetén azonnal tegyenek jelentést az orvosnak. c) A házasulandók közül a gyanúsakat meg kell vizsgáim. d) A nőtlen mesterlegényeket csak úgy lehessen alkalmazni, ha azok havonta megvizsgáltatják magukat. e) A cselédek közül a férfi vizsgálat nélkül ne dolgozhasson, a nő pedig a gazda kívánságára legyen köteles megvizsgáltatni magát. Közülük is a legnagyobb veszélyt jelenthetik a dajkák és a kocsmai cselédek, rájuk külön kell ügyelni. f) A kéjhölgyek eltűrhetők ugyan, de állandó ellenőrzés alatt legyenek. Mindehhez még szükségesnek tartotta az orvos, ha minden szolgabíróság területén felállítanának egy kórházat, amely aztán más betegségek gyógyítására, kezelésére is alkalmas lenne.

25 Ugyancsak nagy riadalmat okozott 1855-ben a veszedelmes járvány, a kolera, amely nagyon sok áldozatot szedett, még a betegeket látogató plébánost is sírba vitte. A hivatal körül is dühöngött, de még a börtönben levő rabokon is kiütött, többeket hazabocsátani kellett."

26 A járvány lefolyása hamarosan enyhült, többen meg is gyógyultak a megfertőzöttek közül, pedig hatékony gyógyszer nem volt ellene. A népi gyógyászok ajánlottak ugyan különböző főzeteket, például gyalogfenyőmagból és borókabogyóból készített teát, de a hatása nem volt ellenőrizhető. Persze aki megmenekült, az azt állította, hogy hitte is, hogy a különleges főzet mentette meg, és ezért hitt benne.

27 Az egészséges ivóvíz teljességgel megoldatlan volt a faluban, de a nagyobb szárazságok esetén az is gondot okozott, hogy egyáltalán jusson víz embernek és állatnak. Ilyen volt az 1859-es esztendő is. Először kiapadtak az udvarokban levő sekély ásott kutak, majd a legelőkön is egyre kevesebb lett a 91