Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Fordulópontok a 19. században - Közigazgatás az 1850-es évektől

Ma már nem állapítható meg a jelentés valóságtartalma, a hivatal szervezőmunkája, tevékenysége azonban jól követhető. Sokat adtak a külsőségekre is. Tudjuk, hogy a Bach-rendszer elviselte, sőt ravasz módon szorgalmazta, hogy a hivatalnokok magyaros viseletben végezzék munkájukat. így történt Pacsán is. A gétyei Hóbár János szűrszabó mesternek jól is jött az átszervezés, mert hamarosan komoly megbízást kapott: el kellett készíteni három darab „somogyi forma gubaszűrt béléssel együtt." A munkáért összesen 48 Ft-ot kapott, ami nagyon szép összeg volt abban az időben. A különleges ruhadarabokból az a három atyafi kapott egyet-egyet, akik vállalkoztak a „gonosztevők kikémlelésére."

2 Arról nincs feljegyzés, hogy a megfigyelendők közönséges gonosztevők voltak-e, vagy esetleg az idegen uralmat nehezen elviselő, a szabadságharc szellemét őrző hazafiak. Arról is tudunk, hogy tiltott és elkobzásra ítélt könyvek ügyében kellett a hivatalnak intézkednie. A járás községeiből beérkezett jelentéseket így öszszegezte a szolgabíró: „a Nagykaporaaki járásban könyv árus és könyv kötő egy sem létezvén."

3 Még a hivatalszolgákat is ellátták néhány jellemző ruhadarabbal. Nekik járt: Huszár csákó, nyári atilla, vörös nadrág, mellény, kesztyű, huszárköpeny, téli atilla, nyakravaló, öv, sarkantyú. A többi ruhát maguknak kellett beszerezniük. A két börtönőrt is új módiba öltöztették: Gyalog katonai csákó, gyalog katonai köpeny, vörös nadrág, nyakra való, sapka, atilla, mellény, csizma, nyári kétli. Miután a hivatalban megkapták egyenruhájukat, esküt tettek, mint a Járásbéli hivatal segett" (segéd). Felesküdtek Istenre és a császár összes létező címére, hogy a hivatalt hűségesen szolgálják. (Nem a magyar hazát, a hivatalt!) Az esküszöveget sajátkezű aláírással hitelesítették.

4 Munkájuk is akadt bőven. A közrend ellen vétőket gyakran sújtották néhány napi elzárással, így a börtönnek folyamatosan voltak lakói. Élelmezésükről illő haszon ellenében egy szemfüles kocsmáros, Goldberger Sándor gondoskodott.

5 Szolgálataira a tulajdon elleni vétséget elkövetők szorultak rá leggyakrabban. Egy alkalommal például a börtönőr gazdaasszonya arra csábította a nyugalmazott tisztelendő szolgáját hogy gazdájától disznóhúst lopjon. Adott neki ezért egy „piros keszkenyőt". Körülbelül 13 font (6,5 kg) húst loptak a plébános „háláról" (padlásáról). Szerencsére a teljes mennyiséget megtalálták a felbujtónál, Náncsinál.

6 Leleplezték a Pacsán szolgáló két karmacsi szolgálót; Torda Rozit és Vörös Naczát is. Ők a helyi plébánost lopták meg, de idejében sikerült hazaszökniük, így elkerülték a becsukást.

7 88