Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Fordulópontok a 19. században - Kereskedelem és vendéglátás a 19. században

nak, a hentesnek pedig az az érdeke, hogy minden húst értékesítsen, ezért külön kell választani a két tevékenységet. Egyelőre azonban hozzájárult ahhoz, hogy Schwartz Mátyás elláthassa a kettős feladatot, amíg megnyugtató megoldást nem találnak. A hentesnek választania kellett: vagy lemond az üzlettel járó haszonról, és shakter lesz egy másik hentes mellett, de ott csak fizetést kap, vagy ő fogad fel maga mellé egy alkalmazottat, akivel együtt már biztosítani tudja, hogy az izraeliták vallásuk előírásai szerint vágott állat húsát fogyasszák. Természetesen az utóbbit választotta, és azt is vállalta, hogy ezután jövedelme arányában hozzájárul a közösség kiadásaihoz, sőt, még hátralékait is kifizeti. Tudta, hogy mit cselekszik, hiszen így továbbra is egyedül maradt a piacon, a hitközség tagjainak vásárlóerejére pedig szüksége volt, hiszen foglalkozásuk alapján ők voltak, akik állattartással nemigen törődtek, jövedelmük viszont megengedte nekik, hogy a hentes rendszeres vásárlói legyenek. A főszolgabíró azért segítette elő a megoldást, mert jól tudta, hogy az izraelita kereskedőkre, iparosokra és kocsmárosokra a település ellátása érdekében szükség van, másrészt jelentős adóval járulnak hozzá a község bevételeihez. A század második felében egy kocsmáros átlagosan 330 Ft italmérési adót fizetett, amely esetünkben hat egységgel számolva is évi 2.000 Ft jövedelmet jelentett a községnek, és később is nagyban hozzájárult a költségvetés egyensúlyához. Összehasonlításul jó tudni, hogy ekkor a legfontosabb igavonó jószág, az ökör ára 60 Ft, egy napi gyalognapszám pedig 30 krajcár volt. így nézve még jelentősebbé válik a 2,000 Ft adóbevétel.

14 Az iparosok és kereskedők gyakran ragadványnevükön szerepeltek a korabeli iratokban. Egy hagyatéki kiárusítás jegyzőkönyvében találhatók az alábbi nevek: „Kopogató zsidó, Szabó Zsidónő, Zsidó Pap, Farkas Zsidónő, Szabó Zsidónő, Jakab Zsidónő. Ugyanitt szerepelt az Urasági Kovács, a Csekeji Molnár, Varró Mari és a Gyentyánkuti Molnár.

15 A 60-as években országosan megszüntették a mértékegységek területén uralkodó zűrzavar megszüntetésére, mert az már gátolta a gazdaság egészséges fejlődését. Közigazgatási területünkön 1858-ban hirdették ki, hogy Magyarországon ezentúl az Ausztriában használatos mértékegységek lesznek érvényesek. A mérlegeket 3 évenként hitelesíttetni kellett, a henteseknek és mészárosoknak évenként. A rendelet közzétételét követően sűrűn ellenőrizték a kereskedő egységeket. Környékünkön először a zalaigricei uradalmi kocsmáros akadt fönn a hálón: elavult fonttal mért, melyet azonnal el is koboztak tőle. Ő arra hivatkozott, nem tudta, hogy „billegtelen fonttal nem szabad mérni." Különben foglalkozására nézve ő valóban hentes és mészáros volt, de mivel a húsnak 86