Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Fordulópontok a 19. században - Kereskedelem és vendéglátás a 19. században

galom különbségében keresendő: míg a szerényebb jövedelmű utazók Felsőrajkon álltak meg étkezni, a gazdagabbak a jobb ellátás reményében Pacsán kötöttek ki. A Nagykanizsa-Pacsa útvonalon utazóknál jelentősebb volt a Keszthely-Zalaegerszeg útvonal átmenő forgalma, ami szintén Pacsa előnyére vált. A pénzesebb utazók zöme kereskedő volt, akik a jobb fekvésű helyeken szerettek eladni is és vásárolni is. A társaskör megindulása után a környék urai, rangosabb hivatalnokai is rendszeresen jártak Pacsára az öszszejövetelekre, bálokra vagy egyszerűen csak egy kis társalgásra. Az élénk forgalom csak fokozódott, amikor Pacsa járásszékhely lett, mert a helyi fogyasztási szokások is megváltoztak, és megnőtt az ügyintézéssel kapcsolatos utazók száma is. A jelentős vendéglátási tevékenység megemelte a húsfogyasztást, a hentesek is egyre nagyobb haszon reményében fejlesztették üzleteiket, és közben egy-egy apróbb szabálytalanság is előfordult, amit a hatóság általában azonnal megtorolt. Egy vizsgálatnál kiderült, hogy Egl Karolina üzletében a „mellegség miatt a hús egy kicsinyt feketülni kezdett." Elég ügyetlenül azzal védekezett, hogy „sok dolgai" nem engedték odafigyelni. Meg is büntették keményen, amit ő így panaszolt: „...15 pengőre vagyok büntetve, mire nézve ez sajnos."

12 A hivatal azonban következetes volt, így hiába kérte a vétkes a büntetés mérséklését, a kiszabott összeget be kellett fizetnie. A század folyamán kialakult izraelita felekezeti egységet ritkán zavarták meg incidensek, vagy legalábbis nem kerültek nyilvánosságra, főleg nem a hatóság elé. Egyetlen komolyabb esetről tudunk, azt is vallási okok robbantották ki. Az izraelita közösség négy elöljárója panaszt tett Schwartz Mátyás pacsai lakos, izraelita mészáros ellen. Azt állították róla, hogy saját kezűleg metszi le a marhákat, és úgy méri ki hittársainak is, holott vallásuk szerint ők csak úgy fogyaszthatják, „ha a közösség által fizetett, vallási törvényeik által erre felhatalmazott állatvágó, a shakter által metszetik le."

13 Mindenekelőtt azért sérelmezték az eljárást, mert akkor csak egyetlen hentes volt a faluban, aki nem tartotta be a vallási törvényeket, a ezáltal másokat is azok megszegésére kényszerített. A feljelentés hatására indult vizsgálat folyamán az is kiderült, hogy a hentessel más baj is van; nyilvánvalóan szép jövedelme ellenére nem akarja kivenni a részét a hitközség terheiből. Az elöljárók azt kérték a szolgabírótól, hogy a hentest figyelmeztesse, ha az nem használ, adjanak másnak is iparengedélyt. A megoldáshoz a rabbi juttatta közelebb a közösséget: beismerte, hogy az áldatlan helyzet ok a vallási szokások és az anyagi érdekeltség közötti ellentmondásban keresendő. A shakternak az a kötelessége, hogy az izraelitáknak csak olyan húst adjon, amit azok a vallás előírásai szerint elfogyaszthat85