Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Fordulópontok a 19. században - Új század, régi és új gondok

határrészekre, a legelőkre, de még a „fáészatra" (ingyenes tűzi-és építőfa gyűjtésére) nézve is megtörtént.

10 A század első felében nemcsak a határviták újultak ki, hanem a földesurak és a lakosság között is összeütközésekre került sor, bár az Urbárium záradéka intette az urakat, hogy ne idézzenek elő elégedetlenséget a jobbágyok között. Jó példa erre a következő eset: A pacsai lakosok - nyilván hosszabb ideig tartó eredménytelen próbálkozás után -, panaszt adtak be a megyei közgyűléshez Eszterházy János földbirtokos ellen, aki a birtokán keresztülvezető, emberemlékezet óta közös utat egyszerűen elfoglalta, „gyümölcsösnek fölfogván, azt erős hasogatvánnyal bekerítvén..., de azomban az elfoglalt községi út helet (értsd: 'helyett') más utat nem engedvén."

11 Ezért a falu gazdái csak nagy kerülővel juthattak el földjeikre, a szentpéterúri határon át kellett menniük, azt meg a szomszéd község lakói nem akarták engedni. A közgyűlés bizottságot küldött a helyszínre, amely maga mellé vette Tőke Ferenc öregbírót, akit a lakosok közül sokan elkísértek, de több helyi birtokos megbízottai is megjelentek. A helyszíni szemléből mi is megtudhatjuk, hogy Esterházy számtartója azt az utat záratta le, amely a zsidótemető mellett elhaladva a „Kánya hegye nevező mezzőre vezet."

12 A földbirtokos azzal magyarázta tettét hogy Saller asszonyság egy másikat záratott le, ami viszont az ő helyzetét nehezítette. Hosszas tárgyalás után a falubeliek győztek: az a döntés született, hogy mindkét utat meg kell nyitni. A Festeticsek többnyire saját jobbágyaikkal hadakoztak, akik sérelmezték, hogy uruk a jobbágytelekhez járó rétet olyan helyen mérette ki, „ahonnan a szénát soha, ha csak a Földes Uraságok föl nem sáncoltattyák, de leginkább Essős időben ki nem takarjuk."

13 A határviták „nyeresége", a kezdődő lecsapolások, a folyamatos irtások következtében a község termőterülete folyamatosan növekedett. Az adózó állampolgárok által művelt szántó a század első felében 462 holdról (1 hold = 1200 négyszögöl) 636-ra, a rét 163 kaszásról 537-re nőtt. (A kaszás mint mértékegység az 1 fő által 1 nap alatt lekaszálható rét területét jelentette. Szélsőértékei olyan nagyok, hogy általánosításra nincs is mód. Valószínűleg 0,5-1 holdat jelentett ekkor.)

14 Az összeírások nem megbízhatók. Sok év adataiból kiderül, hogy akik végezték ezt a munkát, gyakran mechanikusan beírták az egyes rovatokba az előző év adatait. A népesség-összeírásoknál az is előfordult, hogy egyes korosztályokat egyszerűen kihagytak. Azok az adatok vehetők megbízhatóbbnak, amelyektől az adó mennyisége függhetett: földterület, állatok, termésmennyiség. 1828-ban az összeírás munkalapja szerint 163 adózó volt a faluban, kö75