Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Gazdasági és társadalmi változások a 18. században - Határviták

Alig ért véget a csata Igricével, a győzelem öröme még el sem múlt, máris jelentkeztek a tüttösiek a magul követelésével. Azzal hozakodtak elő, hogy falujuk a század elején puszta lévén, „nem igen gondolhattak saját határjokkal, lassan kezdegettek a pacsai lakosok a Tüttösi földbe szőlőt ültetgetni."

35 A helyet pontosan nem határozták meg, de szerették volna megvagy visszaszerezni a kiszemelt területeket. A pacsaiak nagyon rangos tanút szereztek, aki „ennek elöttö 20 esztendőkkel egy végtében 6 esztendőkig Kanászul szolgált Pacsán." Azt állította, hogy „azon időben egyik szomszéd a másiknak marháját nem is tilalmazta."

36 Pontosan emlékezett rá, hogy a jószágot annak idején hol legeltette és makkoltatta, például a Szőlők Gyepüje melletti makkos erdőben is, amely szintén vitatott terület lett a két falu között. Eskü alatt vallotta, hogy azokat a határjeleneteket, amelyeket a tüttösiek most a két falut elválasztó elemnek tartanak, ő nem is ismerte. A tüttösiek ügye vesztésre állt, mire új érveket kerestek. Azt állították, hogy a falu határa nyugaton az ungi szekérút (a mai szőlőhegyre vezető út), az északi pedig az „ezen ut mellett levő régi, fönt álló hársfánál napkeletnek fordul egy ut. Ez lenne a határ."

37 Valószínűleg arról a hársfáról van szó, amely - egészen 1996-ig -, a hegyi kápolna előtt állt, s a hagyomány a kápolnával hasonló korúnak tartotta. A tüttösi atyafiak úgy emlékeztek, hogy határuk nyugaton talán még messzebb, a Komakutnál kezdődött, és Sándori pusztán át folyatódott az ő Keresztes tölgyükig. Keleten egészen az Isabori pusztáig kérték a részüket. Ez ellen a pacsaiak nem is emeltek szót, nekik messze volt. Késhegyig menő harc folyt még a Baglatt (ma: Baglad) nevű határrészért is. A hosszan elhúzódó harc végül a pacsaiak javára dőlt el, a vitatott területek közül csupán a mai Vargyas maradt meg Tüttösnek. A harmadik ellenfél Rajk volt. A hosszú ideig tartó ideális szomszédi viszony most a földszerzés lehetősége miatt egy időre megromlott. Először ők is nagy darabot akartak kihasítani a pacsai határból; a 30 évig Rajkon kanászként és béresként dolgozó tanújuk azt állította, hogy Komakuttól Sándori pusztán keresztül Vargyasig, az ottani keresztes tölgyfáig nekik jár a terület. Az áhított részeket nekik sem sikerült megszerezniük, de a szőlőhegy egy sávja a kezükbe került: a mai Gurdony, valamint az ungi szekérúttól délre eső rész. Pacsa község területének határa ebben a hosszú küzdelemben már majdnem elnyerte végleges állapotát; később csak kisebb kiigazításokra került sor néhány vitatott dűlő miatt. Térkép híján még előfordult, hogy egy-egy határelem pontos helye azért nem volt egyértelmű, ezért alkalmanként még adódott nézeteltérés. Az egyik 1770. decemberében történt. A vita abból kerekedett, hogy a 70