Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Gazdasági és társadalmi változások a 18. században - Határviták

pacsai-dióskáli-rajki határ ütközőpontját jelölő keresztes tölgy nem volt egyértelműen elfogadott határelem. A pacsaiak és a rajkiak szerint a dióskáliak jogtalanul foglaltak el egy területet és ott haranglábnak való fát vágtak ki. Ennek hírére az Esterházy család pacsai számtartója maga mellé vette pacsai és rajki jobbágyait, és kivonultak a vitatott helyszínre. Mintegy „negyvenyen lehettek."

38 A káliaknál fejsze volt, hiszen éppen faragták a kiszemelt fákat, a számtartó töltött puskával érkezett, embereinek pedig azt parancsolta, hogy vágjanak maguknak „durungot". Amikor az megtörtént, a menet élére állt, és a csapat a káliakra rontott. Az egyik éppen faragta a lábnak való fát, a többi pedig „durungokkal" strázsálta. Azt kérték a számtartótól, hogy ne daraboltassa fel a már félig kimunkált fatörzset, hanem inkább vetesse el törvényhatóságilag, „aztán kinek a Törvény adja, azé legyen." A számtartó azonban nem tárgyalt, így hatalmas verekedés kezdődött, melynek kezdeményezőjét nem sikerült kideríteni. A fát földarabolták. A nagy kavarodásban a káliak elvették a puskát, és nagy bölcsen „ki lütték félre a földben."

39 Közülük az egyik így szólt a számtartóhoz: „Mért őszült meg kend, hogy szánt szándékkal ilyen sok szegény embernek kárt tesz?" A túlerő azonban győzött, a káliak végül megfutamodtak, a keresztes tölgyet pedig elismerték a három falu találkozási pontjának. A kellemetlen összeütközés után hosszú ideig csend honolt a falu határai mentén. 71