Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Pacsa és környéke története a középkorban - A bortermelés kezdetei a környéken

dúltak ki, eljutottak Raduh földhöz (Rádóhoz), onnan az Uruhman berek alatt haladtak tovább, aztán délnek fordultak, majd kelet felé, és átkeltek a Tótrokolyán nevű patakon. Az 1256-os határjárásban ismét a Canisatustól indultak el, hogy a pacsai nemesek birtokait elhatárolhassák az igriceikétől. Átmentek az Umka patakon, és úgy érintették Igrice földjeit. A határjárás résztvevői 1278-ban kelet felől, az Isabor pataktól (Vysaporpathoca), elértek a Zalához vezető nagy úthoz, aztán érintették Palkonyát és Kálit (Dióskál). A hajdani Isabor valószínűleg a patakról kapta a nevét. 1281-ben Lengyel falu határa után is az Umka vizén átkelve mentek tovább Igrice földjei mellett. A nevek kismértékben változtak. 1312-ben már Humka néven szerepel az a patak, amely a Canisa bal parti mellékvize volt. 1414-ben már Unokapatakról van feljegyzés, és ismét szerepel Tótrokolyánpataka is. Súlyos konfliktus tárgya lett 1478-ban az Umka patak, és a kapornaki konvent vizsgálatot rendelt el Sándorházi Sándor Illés és László hatalmaskodása tárgyában. Nevezettek arra vetemedtek, hogy a pacsai Cseke Mihály birtokrészén „egy Unka nevű folyót" az eredeti medréből elvezettek, ott új gátat emeltek, így aztán Cseke Mihály uram rétjét tönkretették. Arról már nem tudósít az írás, hogy milyen céllal terelték el a „folyót". Valószínűleg a mai Cseke patakról van szó, amely többször halastóként szerepel a későbbiekben, sőt malom is működött rajta. 1500-ból olyan feljegyzés maradt fenn, hogy a pacsai Szentes Pál eladta a Cseketó nevű halastavát.

21 A középkorban a dunántúli országos útvonalak zöme észak-dél irányban haladt. Közülük a tatárjárás idején még egy sem érintette Pacsát, legközelebb Zalaváron haladt át a Budát Zágrábban összekötő főútvonal. A tatárjárás utáni békés újjáépítő munka idején sűrűsödött az ország úthálózata, 1250-ben Igricénél, 1256-ban Pacsánál szerepel IV. Béla egy-egy oklevelében a Sárvár-Kanizsa út, amely Istvánd vámján, Kapornakon, Igricén, Pacsán, Rajkon, Gelsén és Újudvaron át vezetett Kanizsára.

22 A bortermelés kezdetei a környéken Minden jel arra utal, hogy a középkor embere nagyon szerette a bort. A veszprémi püspök várbéli személyzete-kapus, béres, pék-, a napi étkezés mellé 1-2 pint bort is kapott. A sümegi vár személyzetével együtt ez évente mintegy 10.000 pintre rúgott. A termelők borfogyasztásáról nincsenek ada38